Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 7. kötet (Budapest, 1897)

DOLOGI JOGOK. 57 egész 160. hrsz. részletnek, tehát a 63. és 65. össz. sz. házaknak Tulajdonjog. is egy eszményi Va része és igy felp.-ek a társtulajdonosok perbe Rosszhiszevonása nélkül jogositva volnának alp.-tó'l az általa birt részié- müség nem veteknek kibocsátását követelni, felp.-ek mégis követelésükkel az delmeztetik a ügy érdemében elutasitandók voltak azért, mert a kihallgatott tkv- által. tanuk vallomásával, támogatva a mai birtokállással bizonyitást nyert az, h. a Kajsón 1871—73. évek egyikében dühöngött nagy tűzvész után, egy a szolgabiróból és mérnökből álló megyei bizottság oly czélból, h. tüz esetén az egyes házak hozzáférhetők legyenek, uj utczákat nyitott, a házhelyeket újra felosztotta és a kisajátítást 'szenvedett birtokosokat más házhelyekkel kárpótolta, h. ezen felosztás alkalmával alp. atyjának a peres terület osztatott ki és mert bizonyitást nyert az is, h. az érdekelt felek a megyei hatóságnak eme bár a magánjogba ütköző intézkedésébe belenyugodtak, jelesen pedig felp.-ek jogelődei azzal, h. tűrték, miszerint alp. atgja azon a helyen, hol a tüz előtt az ö házuk állott, uj házat építsen és h. azóta 13—15 évig az ellen fel nem szólaltak, sőt a tanuk vallomásai szerint alp. atgjának a leégett házuk falait 40 frtért eladták, Az ügy ily állásában tehát felp.-ek az alp. birtokában és használatában levő, esetleg nem is egészben a felp., hanem részben a társtulajdonosok volt házainak területén épült ház és területének kibocsátására csupán a telekkönyvileg bejegyzett tulajdonjog alapján jogot nem támaszthatnak és pedig annál kevésbbé, mert ha nem is vétethetnék bizonyítottnak, h. alp. jogelőde a peres területet felp.-ek jogelődeinek teljes kielégítése mellett szerezte meg, alp., kinek jogelőde másnak területén jóhiszemben épített, csakis a házhely becsértékének megfizetésére volna kötelezhető. (94. szept. 11. 395/94. J. 1894. 45.) 12258. Curia : A belsőségek területe birtokrendezés és tagosítás Határigazialá nem esvén, ezeknek kiterjedésére és birtoklására nézve az úrbéri tás. rendezési jöldkönyv adatai egyedül irángadókul nem vehetők s ennél- A földkönyv fogva az a körülmény, h. a tagosítás utáni földkönyvben a felp.-ek bizonyító (299—300.) hr. számú belsősége nagyobb kiterjedésűnek, ellenben az ereje, alp. (302—303.) hr. számú belsősége kisebb terjedelműnek ven kitüntetve, mint a h. a természetben bírják, egymagában, foglalás bizonyítása nélkül, nem ad jogot felp.-eknek arra, h. alp.-töl a határ igazítását, helyesebben megváltoztatását követelhessék. Minthogy pedig felp.-ek azt,h. alp. az ő (299—300.) hr. számú belsőségükből foglalást tett volna, mivel sem bizonyitották, sőt a kihallgatott tanuk azt bizonyitják, h. a peres felek belsőségeiket régi időtől fogva a mostani állapotban birják és a fenálló kerítést is maguk felp.-ek állitották mostani helyére; e belsőségre nézve el kellett felp.-eket keresetükkel utasitani. Ellenben a 301. hr. számú kertaljai szántóföldből a szakértők lelete szerint hiányzó 77 • ölnyi területből keresetbe vett 75 • ölnyi területnek a felp.-ek birtokába való bocsá-