Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 7. kötet (Budapest, 1897)

DOLOGI JOGOK. öl át felp.-re, özvegyi haszonélvezeti jogot erre az ingatlanra mint Tulajdonjog. saját tulajdonára nem is támaszthatna és igy özvegyi jogot csakis Marasztaló ohj vagyonra igényelhetne, melyet más örökös öröklés jogczimén a hagya- itélet a némtekből kapott, azonban felp. az ingatlant nem a hagyatékból mint tulajdonos elörökös, hanem alp.-tó'l mint tulajdonostól ajándékozás utján ado ellenszerezte, s mert különben is felp.-nek a B) alatti okirat 2. pontjában tett ama kijelentése, h. az alp. részéről a hagyatékra támasztható özvegyi jogokat és igényeket elismerni fogja, nem vonatkozik erre az ingatlanra, hanem az egyébként támasztható jogokra és igényekre. Mindazonáltal a másodbiróság Ítélete helybenhagyandó volt, mert azon elvnél fogva, h. az ingatlan birtoka rendszerint a telekkönyvi tulajdonost megilleti, ingatlannak birtokba bocsátása iránt a tulajdonjogból folyóan csak az léphet fel keresettel, ki a telekkönyvben mint az ingatlan tulajdonosa van bejegyezve, vagy ennek örököse, hacsak felp. egyúttal az ingatlan tulajdona iránt nem támaszt keresetet, azonban a kérdésben levó' ingatlan jelenleg még örökhagyó Kunczl János nevén állván, felp. részére az ingatlan birtoka egyedül az alapon, h. ö alp.-tó'l mint telekkönyvön kivüli tulajdonostól a vele kötött szerződéssel szintén telekkönyvön kivüli tulajdont szerzett, saját tulajdonjogának telekkönyvi bejegyzése előtt meg nem Ítélhető. (94. jan. 9. 6530/93. P. XXVIII. 4.) Í2250—51. Csíkszeredai tsz.: Felp.-t elutasítja. Mert: habár Bosszhiszealp.-nek azon állítását, h. felp. az I. a. szerződés megkötésénél müség nem véis jelen volt. a perben kihallgatott tanuk nem is igazolták, felp.r delmeztetik a nek a közte és atyja közt létrejött adásvevési szerződés megkötése körüli tkv. által, rosszhiszeműségét, vagyis azt, h. felp. annak megkötésekor alp. hosszas, már akkor 13 éve tartó birtoklásának jogczime iránt tisztában volt, és a pertárgy telekkönyvi tulajdonjogát ezen szerződés alapján alp. telekkönyvön kivüli tidajdonjogának kijátszása végett szerezte meg, megállapítottnak kellett tekinteni, a felp. és atyja ifj. P. M. közt fenforgó szoros családi viszonynál fogva, s miután a telekkönyvi bejegyzések rosszhiszeműen szerzett jogok védelmére nem szolgálhatnak, felp.-t keresetével el kellett utasítani. — Curia: Hhagyja. (94. ápr. 11. 2054.) Azonos: Curia: (93. decz. 5. 9384. D. XXXVIII. 100). 12252. Curia: A felp.-eket keresetükkel elutasító részében a kir. itélő tábla ítélete indokainál fogva és azért is hagyatott helyben, mert a fenálló dologi jogok oly személyekkel szemben, a kik azoknak létezéséről tudomással birnak, nyilvánkönyvi kitüntetés nélkül is érvényesek: és mert II. r. felp.-nek mint az I. r. felp. nejének, tekintve, h. azt, miszerint a tulajdonául irott jutalékot idegen harmadik személytől szerezte volna, nem is állította, az I. r. felp. és az alp. között a kérdéses ingatlanokra nézve fenálló jogviszonyról a dolog természeténél fogva tudomással kellett birnia, a nyilvánkönyvi állapotba vetett bizalomra tehát ő sem hivatkozhatok. (93. ápr. 13. 3839/93. Dt. XXXVI. 58.) 4*