Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 7. kötet (Budapest, 1897)

SOMMÁS ELJÁRÁS. 585 13107. Curia: Alaptalan az a panasz, h. felp.-en sérelem esett Sommás eljáazzal. h. a tárgyalást a felebbezési bíróság az alp. mhallgatásán rás. kezdte, mert a S. E. 151. §-a a felek előadásai sorrendjének megállapítását a bíróságra bízza. (96. jun. 10. 1. G. 74.) •13168. Budapesti tábla : Alp. különösen azt vitatta, h. az 1893: §• XVIII. t. cz. 229. §-a szerint az igényperekben alkalmazandó 1881: Vitások és LX. t, cz.-nek, 95. és 97. §-ai értelmében, felebbviteli eljárás során bizonyítékok igényperekben uj bizonyítás egyáltalán s különösen oly bizonyi- eloterJesztesetás. mely a tárgyalás elhalasztásával járna, nem alkalmazható: , ... • . -, venycsitese. mert ha ez megengedtetnék, az igénylő lényegileg, a bizoyitékok és uj állitások elfogadása következtében egy olyan halasztáshoz jutna, melyet az id. törv. 97. §-a az ellenfél beleegyezése hiányában egyenesen kizár. Az alp.-nek a végrehajtási törvénynek idézett szakaszaira alapított érvelése helyesnek el nem fogadható. Az 1893: XVIII. t. cz. 229. §-ának első bekezdésében foglalt általános szabály szerint ugyanis ez a törv. alkalmazandó a végrehajtási törvénynyel a sommás perbeli eljárásra utalt igényperekben is. Ezen általános szabály alól kivételt állapit meg az 1893 : XVIII. t. cz. már hivatkozott 229. §-ának második bekezdése a mennyiben kimondja, h. azok a rendelkezések, melyeket a végrehajtási eljárás folyamán felmerülő perekre nézve az 1881: LX. t. cz. különösen felállít, továbbra is érvényben maradnak és a mely kivételes rendelkezések közé nyilvánvalóan utóbb emiitett törvénynek alp. által hivatkozott 95. és 97. §-ai is tartoznak. Általános érvényű törvénymagyarázati szabály szerint a törvénynek kivételt megállapító rendelkezései szoros és nem kiterjesztő magyarázatnak lévén, : a végrehajtási törv. 95. és 97. §-aiban foglalt rendelkezéseknek kiterjesztő magyarázat utján nem tulajdonítható az az értelem, h. igényperekben a felebbezési eljárás során az elsőbiróság előtt elmulasztott vagy uj bizonyítás helyt egyáltalában nem foghat, hanem a hivatkozott törvényszakaszok mszoritó rendelkezései csakis a halasztásra, igazolásra és a más helyen lakó tanukra alkalmazhatók: egyébként azonban e szakaszok az 1893: XVIII. t. cz. 229. §-ának első bekezdésében foglalt általános szabálynál fogva, ugyanezen törv. 152. §-ánafc az igényperekben való alkalmazhatóságát ki nem zárják. Az elsőbirósági eljárás sorári felmerült költséget, minthogy ugy felmint alp. részben nyertes, részben vesztes, az 1893: XVIII. t. cz. 109. §-a alapján kölcsönösen mszüntetni, ellenben a felebbezési költségben ugyanezen törv. 168. §-ának második bekezdése értelmében felp.-eket marasztalni kellett, mert felp.-ek azokat a bizonyítékokat, a melyek alapján pernyertesek lettek, már az elsőbiróság előtt is kellő időben felhozhatták volna. (95. febr. 16. 1). 101/94.)