Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 7. kötet (Budapest, 1897)

SOMMÁS ELJÁRÁS. 563 nélkül meg nem jelen1-, továbbá u. a. törv. 54. §. 2. pontja Sommás eljáesetéből, t. i. „ha a meg nem jelent fél a tárgyalási határnapról rás. törvényesen nem volt értesítve, valamint 98. §-ának azon rendel- 99. §. kezéséből, h. ..a felek kikérdezésére a 85. §. 1—2. pontja, a 88. A f^nek eskü és 89. §-ok alkalmazandók^ vagyis azon rendelkezések nyernek a^atti Kihall* alkalmazást, a melyek a tanuk mhallgatására nézve felállíttattak, gátasa. a 82. §. szerint pedig a tanú a kitűzött határnapon idézvénynyel megidézendő, az következik, h. az eskü alatt kihallgattatni rendelt fél a biróság által közvetlenül intézendő'. Minthogy a félnek eskü alatti kihallgatása, ennek személyes jelenlétét, tehát a félnek oly személyes cselekvését igényli, a mely más áltat nem pótolható s e czélból, — minthogy a: idézés a biróság feladatát képezi — az eskü alatt kihallgattatni rendelt fél nem a képviselője, hanem a biróság áltat idézendő meg, annyival inkább, mert a törv. 99. §-a értelmében a kihallgatásra megidézett fél meg nem jelenésének következményei a 64. §. szabályai szerint mérlegelhetők nem volnának, ha a biróság előtt nem fekszik bizonyíték arról, h. a fél a kihallgatási határnapról törvényszerűen értesítve lett. (95. márcz. 28. E. 16.) 1313-1. Debree.ivni tábla: A sommás eljárásról szóló 1893: 100. §. XVIII. t. cz. 100. §-ának második bekezdése szerint a peres A fél esküje. felek megállapodhatnak abban. h. valamely döntő ténykörülménynek bebizonyítása az egyik vagy a másik félnek, vagy pedig egy harmadik személynek esküjétől tétessék függővé. Ugyaneme törv. 152. §-ának ugyancsak második bekezdése pedig akként rendelkezik, h. a felek megállapodása következtében valamelyik fél által letett, vagy mtagadott eskü a felebbezési eljárásban is mtartja hatályát. Minthogy pedig az 1895. márcz. 12. napján felvett és 5767. sz. a. iktatott tárgyalási jegyzőkönyv tanúsága szerint, a peres felek, jelesül a felp. és I. r. alp., kölcsönösen azt kérték, h. a felp.-i czég egyik tagja P. B. eskü alatt kihallgattassék; tekintve, h. eme kölcsönös kérelem a felek részéről való megállapodást tartalmaz arra nézve, miként a felp. felek a P. B. esküjétől tették függővé annak a döntő körülménynek a bizonyítását, h. felp. az A) a. számlában kitüntetett faanyagot az I. r. alp. hitelére és mrendelésére szolgálta ki; tekintve, h. P. B. eme döntő ténykörülményre az 1895. ápr. 3. napján felvett és 7645. sz. a. iktatott jegyzőkönyv tanúsága szerint az esküt valóban letette; tekintve, h. a közös megállapodással letett eskü az esküvel való bizonyítás minden más nemének az alkalmazását kizárja ; mindezekből nyilvánvaló, h. a felebbezési biróság az alaki jogszabályt sértette meg akkor, a mikor a, felek kölcsönös megállapodása hoz képest P. B. eskü jé vei már • bebizonyított ténykörülménynek az ellenkezőjére az I. r. alp.-nek eskü alatti kihallgatását rendelte el és ezt az alp.-t megeskette: minélfogva felp. által az alaki jogszabály msértésére 36*