Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 7. kötet (Budapest, 1897)

SOMMÁS ELJÁRÁS. 555 lényeges eljárási szabályt sértett volna meg. (96. márcz. 31. I. Sommás eljáG. 207/95.) * rás. 13122. Curia: Az 1893:XVIIL t. cz. 185. §. C) pontja alá eső 95. §. lényeges eljárási szabály helytelen alkalmazását képezi azonban A félnek eskü a másodbiróság azon eljárása, h. a tényállás megállapításánál alattl kihallelfogadta M. S.-né P M.-nak vallomását, kit az elsőbiróság az 9atasa1893: XVIII. t. cz. 95. §-a értelmében, mint felet hallgatott ki eskü alatt, holott nevezett, mint engedményező jelen esetben peres felnek nem tekinthető, hanem az idézett t. cz. 87. §. pontja szerint '•sok mint tanú Jeli volna kihallgatható, s habár úgy az eskü alatt kihallgatott fél, valamint a tanuk vallomásának bizonyító erejét a bíróság szabadon mérlegeli, jelen esetben mégis a szabálytalanság abban áll, h. a perben nincsen nyoma annak h. M. S.-nére valamelyik fél, mint tanura hivatkozott volna, sőt a 2661/895. sz. végzésből az tűnik ki. h. nevezett M. S.-né hivatalból idéztetett meg, hivatalból pedig valamely tanú kihallgatása el nem rendelhető s ezen szabálytalanság ellen pedig alp.-ek legközelebbi beadványukban, t. i. felebbezésükben az 1893: XVIII. t. cz. §-ának mfelelőleg kellő időben felszólaltak. Miután pedig az alp.-ek kötelezettségének megállapítása tekintetében egyik alapul épen M. S.-né vallomása vétetett, s miután ennek vallomása abban a minőségben, a melyben kihallgattatott, a!j fentebbiek szerint elesik és igy a 197. §. 2-ik bekezdése értelmében Ítélethozatalra alapul vehető tényállás nem létezik: a felebbezési biróság Ítélete a 204. §. értelmében feloldandó és a másodbiróság további eljárásra és ujabb Ítélet hozatalára volt utasítandó. (95. decz. 12. II. G. 71). * 13123. Curia : A felp. panaszként azt hozta fel. h. az alp. a felp. ellen indított örökösödési perben az adóslevélnek hagyatéki vagyonúi megállapítását, arra az örökösödésre jogosultak, igényének kimondását maga kérelmezvén, elismerte az adóslevélen alapuló követelésnek, mint hagyatéki igénynek fennállását, a felebbezési biróság pedig az által, h. tényállás megállapításánál az alp.-nek más perben tett ezen bíróságon kivüli beismerését mellőzte, a bizonyításra vonatkozó eljárási, nevezetesen az 1868: LIV. t. cz. 161. §-ának kötelező jogszabályát sértette meg. Ez a panasza is alaptalan azért, mert kötelező bizonyítási szabályt a S. E. szerint csak az képez, a mit a törv. olyanul felállít. A. S. E. pedig a beismerésre vonatkozóan kötelező szabályt (S. E. 58—61. §§.) csupán a szóbeli tárgyaláson a biróság előtt vagy a mkeresett bíró előtt tett beismerésre nézve foglal magában, annyiban a mennyiben a biróság előtt mfelelő alakban tett beismerésnél az ellenfelet a bizonyítás terhe alól felmenti. A biróságon kivül tett beismerésre azonban bizonyítási jogszabályt nem tartalmaz, minélfogva a bíróságon kivüli s igy a más perben, is tett be-