Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 7. kötet (Budapest, 1897)

550 SOMMÁS ELJÁRÁS. Sommás eljá-esküre bocsátás kérdésének eldöntése előtt az L893:XVIII. t. ez. rás. 95. §-a szerint ő is kihallgatandó lett volna, volna, alapos 95- §• Ugyanis az 1893 : XVIII. t, ez. most idézett szakasza értelmében, ha A félnek eskü a fcróság m\amelyik félnék eskü alatti kihallgatását elrendelte, a másik alatti kihall- sZndni kihallgatandó, ha ezen fél az eskü letétele előtt ez iránti gátasa. kérglmét előterjeszti és a biróság csak ennek mtörténte után határozhatja el a 96. §. rendelkezéseinek figyelembe vételével, h. melyik felet bocsássa esküre, már pedig jelen esetben, felp. az 1895. okt. 31. tartott tárgyalás alkalmával saját kihallgatását szintén kérelmezte, a midőn tehát a másodbiróság Ítéletét felp. kihallgatásának mellőzésével hozta meg, ez által kötelező bizonyítási szabályt mellőzött, minek mellőzésével a tényállás szabályszerűen megálapitottnak nem tekinthető és az az 1893 : XVIII t. cz. 197. §-a értelmében Ítélethozatal alapjául el nem fogadható. . . . (96. ápr. 17. I. G. 62.) 13115. Curia: Való ugyan, h. az 1893: XVIII. t. cz. 95. §-a negyedik bekezdése szerint a biróság abban az esetben, ha más bizonyíték hiányában vagy a bizonyíték kiegészítése végett valamely félnek kihallgatását rendelte el, a másik felett szintén kihallgatni köteles akkor, ha eziránti kérelmét az eskü letétele előtt előterjesztette; az elsőbiróság előtti tárgyalásról felvett jegyzőkönyv szerint azonban a II. r. alp. a felp.-nek kihallgatása után saját kihallgatását nem kérte, azok a perrendellenes nyilatkozatok pedig, a melyeket a II. r. alp. az elsőbiróság előtti tárgyaláson a viszonkereset előterjesztés alkalmával a 19. és 20. tételszámok alatti követelésekre nézve az esküvel való bizonyitás tekintetében tett, nem pótolhatták azt a nyilatkozatot, a melyet a II. r. alp. a hivatkozott törvényes rendelkezés értelmében a saját eskü alatti kihallgatása érdekében tenni tartozott volna s mert való ugyan az is, h. a felebbezési eljárásban a II. r. alp. a saját kihallgatását é^ esküre bocsátását kérte s h. az 1893: XVIII. t. cz. 156. §. szerint a felebbezési biróság az elsőbiróságtól az eskü alatt kihallgatott félnek ellenfelét is kihallgattathatja és megeskettetheti, mindazonáltal a törvénynek éjjen ennél a rendelkezésnél fogva a felebbezési biróság nem tartozik az ellenfelet az ö kérelmére eskü alatt kihallgatni, az által tehát, h. a II. r. alp.-nek eskü alatti kihallgatását, mellőzte, a felebbezési biróság nem sértett kötelező bizonyítási szabályt ; végül, mert az a kérdés, h. a perben kihallgatott tanuknak és az esküre bocsátott ügyfélnek vallomásának mennyiben van bizonyitó ereje? az 1893: XVIII. t. cz. 64. és 197. §§-ai rendelkezésénél fogva a felülvizsgálat körébe nem vonható. (96. okt, 13. I. G. 210.) 13116. Curia: Azt, h. a döntő körülményekre nézve részbizonyiték forog-e fenn? a biróság a bizonyitékok szabad mér-