Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 7. kötet (Budapest, 1897)

SOMMÁS ELJÁRÁS. 547 gatása mellőztessék. Az a kérdés, h. a tanúnak vallomása érde- Sommás eljámel-e hitelt és annak megesketése az id. törv. 91. §-ának utolsó rás. bekezdése értelmében mellőzendő-e vagy sem ? a tanúnak kihallga- 95- §• tása előtt el nem dönthető. A jbg. tehát lényes eljárási szabályt-4 félne^ esJcü sértett a tanú kihallgatásának, az Ítéletben felsorolt okok alap- alattl ^lhal1ján történt mellőzése által. De lényeges eljárási szabályt sértett 9a^sameg az által is. ti. alp.-nek személyes, esetleg eskü alatti kihallgatását mellőzte abból az okból, mert felp. ezt nem kérte. Az 1893:XVIIL t. cz. 37. §-a ugyanis kötelességén' teszi a bíróságnak a tényállás kiderítését, ebből a czélból feljogosítja azt a 38. §-ban, hogy a félnek személyes meghallgatását, a 96. §.-ban pedig annak eskü alatti kihallgatását is elrendelje és pedig tekintet nélkül in ra. h. ez iránt a felek által kérelem terjesztetett-e elő vagy sem. A törv. ezen intézkedésével szemben tehát nem mellőzhető alp.-nek eskü alatti mhallgatása abból az okból. h. felp. azt nem kérelmezte. Ezekből az okokból tehát a felülvizsgálati kérelemnek az 1893: XVIII. t. cz. a 185. §-ának e.) pontja alapján helyt kellett adni és a 204. §. alapján az elsőbirósági Ítéletnek feloldása mellett az eljárt jbgot a bizonyításnak felvétele és annak eredményéhez képest ujabbi, a most felhívott szakasz utolsó bekezdése értelmében, a felülvizsgálati kérelem költségének ki által leendő viselése kérdésére is kiterjeszkedő határozathozatalra kellett utasitani. A felülvizsgálati kérelem költségei; jóllehet azok felszámitva nem lettek az idézett törv. 168. §-ának második bekezdése alapján lett megállapítva, de a felszámitás hiánya miatt ezek a felp.-i ügyvéd részére az 1868: LIV. t. cz252. §-a értelmében megállapíthatók nem voltak. (95. jun. 14. E. 170.) 13110. Budapesti kereskedelmi és váltótsz : Alp. azt vitatja, h. az elsőbiróság lényeges eljárási szabályt sértett az által, h. a fenforgó ügy elbírálásánál az 1893 : XVIII. t. cz. 96. §-ának első bekezdése helyett annak második bekezdését alkalmazta. A támadás alaptalan. Mert- az 1893 : XVIII. t. cz. 87. és 95. §. egybevetéséből kitűnik, h. a perben nem álló mhatalmazott tanukép, nem pedig ügyfél gyanánt hallgatandó ki eskü alatt. Az a körülmény tehát, h. felp. czég utazója L. Lipót, kire alp., mint tanura hivatkozott, mtagadta az eskü letételét, melyre egyébként a törvényes kényszereszközökkel kötelezhető lett volna, a 96. §. első bekezdésének alkalmazását nem vonja maga után. Minthogy pedig az ügydöntő tényekről a felp. czég egyik tagja sem bír közvetlen tudomással, kétségtelen, h. a 96. §. második bekezdésének esete forog fenn. Az elsőbiróság tehát helyesen járt el, midőn a bizonyításra kötelezett alp.-t. kinek vallomását a per adatai egyáltalán nem támotgatják, esküre nem bocsátotta. (95. okt. 2. E. 292.) 13111. Budapesti kereskedelmi és váltótsz : Tekintettel arra, h. az 1868 : LIV. t. cz. 221. szakaszának azon rendelkezése, h. eskü általi 35*