Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 7. kötet (Budapest, 1897)

538 SOMMÁS ELJÁRÁS. Sommás e|j$. lentés azért, mert ily irányú jogvélelem sem törvényeinkben, rás. sem a törvényes gyakorlatban alapját nem találja. E té64. §. ves kijelentésnek daczára azonban a tsz. Ítélete fentartható, .4 bizonyité- mert itt voltaképen csak hibás kifejezésről van szó. mintán kok szabad az indokolás ide vonatkozó részének tartalmából kitűnik, h. a kir. tsz. mérlegelése, anem js jogvélelmet, hanem közönséges vélelmet kivánt felállítani, a on^ mennyiben, nem valamely fennálló jogszabályra, hanem az éleiből mentett i a v e' fapasztalásra támaszkodva von következtetést az egyik bizonyított ténybői a bizonyítandó másik tényre, és mert különben is a felebbezési bíróság elfogadja az elsó'biróság Ítéletének tényállását is. e tényállás szerint pedig a kérdéses partbevágásokat és csatornákat alp.-ek tartották fenn és használták fel arra, h. a felp. malmához vezető malomárokból a viz az ároknak időszakonkénti berekesztése és igy a viznek felduzzasztása által a beltelki kertjeik és a réteik öntözésére levezettessék, e tény megállapításánál fogva pedig a felebbezési biróság helyesen mondotta ki a marasztalt alp.-eknek kártérítési kötelezettségét, egyetemleges kötelezettségük pedig abban találja alapját, h. a kár törvényileg titlott cselekmény által okoztatott, (96. okt. 29. G. 235.) 13093. Curia: A bizonyítási teher általános szabályai szerint a követelés fennállását az alp. tagadásával szemben a felp. a ki arra <ánpitja kereseti jogát, tartozik bebizonyítani, következőleg a felebbezési bíróság az által, h. tényállása szerint a bizonyításra kötelezettnek ;i felp.-t tartotta és a felp. részéről szolgáltatott bizonyítékokkal a követelés fennállását bebizonyitottnak nem tekinthetvén, az alp.-nek tagadását alapul véve. utasította el felp.-t keresetével, jogszabályt meg nem sértett. (96. máj. 12. I. G. 54.) * 73. §. 13094. Curia: A 3. és 4. a. kötelezvények az 1868 : LIV. t. Okiratok, ez. 167. §-ban a magánokiratok teljes bizonyító erejéhez megkívántató kellékeknek megfelelően lévén kiállítva, az 1893 : XV11T. t. cz. 73. §. és az 1868 : LIV. t. cz. 152. §-a értelmében, felp.-eket terhelte annak bizonyítása h. a kölcsönösszegek alp. részéről 1. r. felp. részére le nem olvastattak, minthogy pedig az 1893 : XVIII. t. cz. 96. §. első bekezdése szerint abban az esetben, ha a döntő ténykörülményre nézve más bizonyíték fenn nem forog, és mindkét fél hallgattatott ki, a biróság rendszerint a bizonyító tél ellenfelét bocsássa az esküre a felp.-eket terhelő bizonyítási kötelezettséggel szemben egyéb bizonyíték hiányában helyesen alp. hallgattatott ki eskü alatt a döntő ténykörülményekre nézve. (96. febr. 19. I. G. 144/95.) 13095. Curia: Az 1893 : XVIII. t. cz. 73. §-a. értelmében az 1868 : LIV. t. cz. 167. és 168. §-ai szerint kiállított magánokiratok, ha valódiságuk nincs kétségbe vonva, csak az ellenkező bizonyításáig szolgálnak teljes bizonyítékul arra nézve. h. kiállítójuk a