Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 7. kötet (Budapest, 1897)

536 SOMMÁS ELJÁRÁS. Sommás eljá-Ha azonban a bíróság — mint jelen esetben — ply körülményerás. ket is bizonyitottnak tekint a tanuk vagy szakértük által, a 64. §• melyekre ezek nem terjeszkedtek ki. ebbben lényeges alaki jogA bizonyité- szabálysértés foglaltatik. Eme ténykörülményre nézve tehát mi kok szabad bizonyrték sem forogván fen, ezek tekintetében az 1893 : XVIII. mérlegelese a t cz> g^ ég QQ „ . értelmében elsö sorban a bizonyitó fél el1 j's a élei leníele> tehát álp. lett volna kihallgatandó és nem felp. (95. apr. erZaekVe "22- I- & 4. sz.) 13090. Debreczeni tábla : A felebbezési bíróság ítéletében megállapittatott, h. az alp. a felp. czégtől az A.) a. szerződésben foglalt feltételek mellett 11 vaggon préselt szalmát átvett akként, h. az alp. utasításához képest 6 vaggon Schenker és társa czég czimére Bécsbe, 5 vaggon pedig Papp Elek alp. czimére Karczagra a párándi vasúti állomáson feladatott és elküldetett : s ugyancsak a felebbezési bíróság ítélete szerint nem vitás a szállított szalma mennyisége sem, valamint az sem, h. a szállított 11 vaggon szalmáért 952 frt 33 kr. vételár jár és ebből az alp. csakis 535 Irtot fizetett, mig a hátralékos 417 frt 33 kr. keresetbe vett vételár-hátralék összegre további fizetés nem eszközöltetett. Eme tényállás alapján, a mely az 1893 : XVIII. t. cz. 197. §. első bekezdése szerint a felülvizsgálati eljárásban is irányadó, helyesen alkalmazta a felebbezési bíróság a keresk. törv. 346. §-ban foglalt azokat a rendelkezéseket, mint anyagi jogszabályokat, mely szerint az átvétel után haladéktalanul nem kifogásolt és rendelkezésére nem bocsátott árut nem kifogásoltnak tekintette s az alp.-nek az áru minősége ellen elkésetten emelt kifogásait figyelembe nem vette. A miatt. h. a felebbezési biróság a tényállást M. I.. Sz. B. és B. A. tanuk kihallgatásának mellőzésével állapította meg, a tényállás az 1893 : XVIII. t. cz. 1.97. §. második bekezdése égtelmében csak azon az alapon volt volna mtámad^ ható, h. az alsóbb fokú biróságok a tanuk kihallgatását valamely eljárási szabály helytelen alkalmazásával mellőzték. Már pedig e részben eljárási szabály msértése nem forog fenn, mert az itélő biróság azt. h. a perben alkalmazott bizonyítékok elegendők-e a, tényállás megállapítására vagy sem, az idézett törv. 64. §. szerint szabadon mérlegeli, oly kötelező jogszabályt pedig, melynél fogra a bíróság a felek részéiről javaslatba hozott összes tanuk kihallgatására volna kötelezve, a törv. nem tartalmaz, sőt ellenkezőleg, az 189H : XVIII. t. cz. 82. §-a megengedi, h, a biróság a tanuk kihallgatását csak akkor rendelje el, ha azt a tényállás megállapítása végett szükségesnek tartja. A felülvizsgálati eljárás költségeiben való marasztalásra nézve az 1893 : XVIII. t. cz. 204. §-nál fogva eme töiv. 168. §-a. az ügyvédek dijainak saját feleik irányában való megállapítására nézve pedig, az idézett törv. 208. §-hoz. illetve a