Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 7. kötet (Budapest, 1897)

528 SOMMÁS ELJÁRÁS. Sommás eljá- 13079. Budapesti tábla: Felp. alp. által mrendelt s átvett rás. áruk vételárát követelvén s ekként keresetét vételjog czimére 59 • §• alapítván, alp.-nek azzal a korlátolt beismerésével szemben, h. ö a Korlátolt be- , eS( /; árukat bizományi eladás végett kaján felp.-től, fel-l terhelte a ismerés. MzOHffitá* arra nézve, h. alp. tőle a kereseti árukat mvette. Minthogy pedig ennek a bizonyítását meg sem kísérletté, minthogy továbbá alp. a vételjog ezimén indított kereset alapján a bizományi eladásból befolytnak beismert 15 frt fizetésére s a még nála bizományban levő áruk kiadására sem kötelezhető: felp.-t keresetével feltétlenül elutasítani kellett. (94. márcz. 13. 4009./93.) 13080. Curia: Felp. alp. tagadásával szemben bizonyítani tartozott volna a kereseti árukra vonatkozó adásvételi ügylet létrejöttét. Minthogy azonban felp. a vételügylet létrejöttét bizonyítani meg sem kísérelte; minthogy továbbá alp. beismerte, h. a felp. által neki mküldött áruk egy részét felhasználta, illetve elárusította és azokért 15 frt nála tényleg befolyt és ezen összeg felp. rendelkezésére áll; felp. a 15 frtot mhaladó, bizonyitatlan kereseti követelésével elutasítandó és alp. 15 frt. tőke és ennek a kereset beadásától számított kamatainak fizetésére kötelezendő volt. (94. decz. 7. 698/94.) * 13081. Curia : Az elsőbiróság marasztaló Ítéletét arra alapította, h. alp.-nek a második tárgyaláson előterjesztett, az első tárgyaláson érvényesített védelemtől eltérő védelmét és az arra vonatkozóan előadott bizonyítékokat csupán az ügy elintézésének késleltetése végett felhozottaknak véve, ezeket alp.-ek beismerésére tekintettel a sommás eljárási törvény 33. §-ánál fogva figyelembe vehetőknek nem találta, mig a felebbezési bíróság ez alapot elejtve, az elsőbiróság marasztaló Ítéletét azért hagyta helyben, mivel alp.-nek a kereseti követelés valódiságára nézve jegyzőkönyvbe vett beismerése, a mennyiben felp. annak visszavonásába bele nem egyezett, az idézett törvény 152. §-a értelmében a felebbezési eljárásban is megtartotta hatályát. Az alsóbiróságoknak jelzett kiindulási alapja annyiban helytelen, a mennyiben a beismerés és az elismerés fogalmát meg nem különböztetik, már pedig a két fogalom eijijnnhtéA lényegileg különbözik, mert mig a beismerés ténybeli dolgok, illetve állításokra, addig az elismerés magára a vitás jogra vonatkozik. Kérdés tehát, h. alp.-nek az alsóbiróságnál tett s az alsóbiróságok által beismerésnek vett nyilatkozata minő tekintet alá esik ? Az 1896. ápr. 14. felvett jegyzőkönyvbe iktatott e nyilatkozat ekként szól, .h. alp.-ek beismerik, h. a számla helyes és azzal az összeggel felp.-nek tartoznak". E nyilatkozat szerint tehát alp.-nek a felp. által bemutatott számla helyességét ismervén be, tehát e ténybeli beismerés a sommás eljárási törv. 60. §-a engedélyénél fogva visszavonható is volt. azt a felebbe-