Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 7. kötet (Budapest, 1897)

DOLOGI JOGOK. 39 volna; s tekintve, h. az alp.-ek részéről bizonyítani kivánt Tulajdonjog, halászat gyakorlása, erre vonatkozó jogosultság hiányában, felp.-nek Halászati keresete elutasítására alapul nem szolgálhat; s tekintve, h. a J°9közigazgatási uton e kérdésben keletkezett határozat ellenében a törvény rendes utja fen van tartva: ezeknél fogva felp. keresetének helyt kellett adni. (1894. decz. 18. 8410/94. P. XXX. 5.) 12229. Curia: A per tárgyát tevő' vizgödrök ármentesitési czélra kisajátított területeken s az alp. társulat költségén teljesített miveletek folytán alakult vizgödrök s nem természetes folyók vagy állóvizek. Ezekre nézve abból, h. a kisajátítás alkalmával felp. a halászat jogát fen nem tartotta, alp. pedig ezt magának ki nem kötötte, egyik félnek sem következtethető jogosultsága, mert nem létezett vizek halászatáról szerződni sem lehetett. E vizgödrökön való halászat a tulajdonost megilleti abban az esetben is. lm a halászati joghoz, mint kir. kisebb haszonvételhez jogosultsággal nem birt. Kii/önösen megilleti alp.-t a saját véd mii veivel közvetlen összeköttetésben keletkezett vizgödrökön való halászat joga az 1888: XIX. t. cz. 2. §-ánál fogva. Felp. pedig ezzel szemben nem is bizonyította azt. h. a per tárgyát tevő vizgödrökön való halászati jogot bármikor is haszonbérbe adta volna, mert a becsatolt szerződésekben a kubikgödrök érintve nincsenek, ellenben az kétségtelen, h. alp. ezeken a helyeken a halászatot felp. ellenmondása nélkül gyakorolta. (95. febr. 12. 11432/94. J. 1895. 21.) 12230. Curia : Felp. mint a Gyöngyös folyó partján 57. sz. tjkben 262. hr. sz. a. felvett úrbéri ingatlan birtok tulajdonosa azt követeli, h. a partnak megfelelő viz medrében kizárólag halászati joggal bírónak mondassék ki annak ellenében, h. az illető közigazgatási hatóság által ebbeli igényével elutasittatott. Felp. e részben való keresetével elutasítandó volt, mert a halászati jog az úrbéri viszonyok fenállása idejében földesúri jogot képezett és e jog az 1836: VI. t. cz. 8. §-ának megfelelően az 1853: márcz. 2-iki úrbéri nyiltparancs 24. §. szerint nyilván fentartatott. Ugyanazért tekintve, h. az 1888: XIX. t. cz. 1. i<-<íimk az az intézkedése, h. a halászat joga a földtulajdonnak elválaszhatlan tartozékát képezi csak általános szabály, melynek ellenében ugyané törvény értelmében azoknak, kiket a halászat joga eddig is megilletett, joguk volt ezt a közigazgatási hatóságnál való lejelentéssel fentartani, s tekintve h. az 1885: XXIII. t. cz. 4. §, mely szerint a parti birtokos tulajdonát a megfelelő meder is képezi, korlátozva van ugyané törvén// 22. $-ának azon rendelkezésével, h. a halászatra nézve a fenálló jogszabályok irányadók: ezeknélfogva alp.-nek, mint az illető községbeli földesúri jogosítottnak halászati joga kétségbe nem vonható még azért sem, mert felp. ezek ellenében nem bizonyította azt, h. akár ő maga, akár az illető községbeli úrbéresek összesége alp.-től a