Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 7. kötet (Budapest, 1897)

166 KÖTELMI JOG. Szerencse- visszakinálás esetében mind a két alp. személyében elfogaszerződések. dott és felp. által visszakínált főesküt kellett a prts. 221., Tőzsdejáték illetve 230. §-a értelmében alkalmazni s a per kimenetelét a kifogása mindkét alp. által leteendő eskütől függővé tenni, mert az eskü le nem tétele esetén a valódinak elismert A) alatti kötelező okirat alapján, melyben alp.-ek üzleti összeszámolás eredményeként elismerik, h. felp.-nek 115 írttal adósok, azt pedig nem is állítják, h. a keresettel érvényesített 50 frtos részletet mfizették volna: alp.-ket ebben az összegben s a lejárattól számított 6°/0 kamatában marasztalni kellett. (92. máj. 16. 5358/91.) — Curia: Hhagyja még azért is, mert felp. azt, h. ő a kereseti ügylet lebonyolításánál az alp.-ek megbízásából, mint bizományos járt el, alp.-ek tagadásával szemben mivel sem bizonyítván, a föeskií letétele esetében igazoltnak lesz tekintendő az a körülmény, h. az A) alattinak alapját képező ügylet a felp. részéről is pusztán tőzsdei játékból eredő különbözeti ügyletet képez, mint ilyen tehát kereseti jogalapot nem nyújt, (93. máj. 26. 1132/92.) 12438. Bp. váltó- és keresk. tsz.: Alp. azon további védekezésének igazolására, h. a kereseti váltókat felp. fogadásszerü árkülönbözeti ügyletből származó követelés fedezésére kapta alp.-től, első sorban a 8., 9. és 10-/. alatti kötlevelekre hivatkozik, másodsorban kivánja bizonyítani, h. felp. perbeli képviselője az ezen perből kifolyó biztosítási végrehajtás foganatosítása alkalmával beismerte, h. a kereseti váltók fogadásszerü árkülönbözeti ügyletből azaz szerencse-játékból származnak. — Minthogy azonban alp. felp. tagadásával szemben bizonyítékot arra nézve, h. a kereseti váltók a 8., 9. és 107. a. kötlevelekből származó veszteségek fedezésére fogadtattak volna el, egyáltalában fel nem hozott, minthogy fogadásszerü árkülömbözeti üzlet csak ott jön létre, a hol a teljesítés a felek által minden kétséget eloszlató módon kizárva van; minth. a 8., 9. és 10\'. a. kötlevelekben a teljesítés nemcsak, h. kizárva nincsen, sőt azok ép teljesítésre vannak irányítva, az azokban foglalt vételügyletek szerencseszerződéseknek nem tekinthetők; miért is a tsz. alp. védekezését a 8., 9. és 107. alatti kötlevelekre alkalmas bizonyítékoknak nem tekinthette. Minthogy pedig azon körülmény elbírálása, hogy valamely ügylet szerencse-szerződésnek tekinthető-e vagy nem ? bírói eldöntésnek fentartott jogkérdést képez, az a tanúvallomásokkal bebizonyítani óhajtott körülmény, h. felp.-i ügyvéd a perenkivül tett-e ezen irányban és minő beismerést, a vitatott jogügylet minőségének és jogi természetének elbírálására befolyással nem lehet, ezen indokból a megtörténtnek állított beismerés bebizonyítására felhívott tanuk kihallgatása nem volt elrendelhető. — Budapesti tábla: Hhagyja. — Curia: Hhagyja. (93. nov. 15. 1563/93.)