Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 7. kötet (Budapest, 1897)

98 DOLOGI JOGOK. Szolgalom. b) Joggyakorlat. Szolgalom szerzése elbír- 12306. Curia : A halápi 47. sz. tjkvben 70., 74. hrsz. a. felvett toklás utján, ingatlanokon az átjárási szolgalom megállapítását tisztán s egyedül az alapon követeli felp., h. azt, a jognak 32 évet meghaladó időn át folytonos gyakorlása által elbirtoklás utján megszerezte. Ahhoz, h. a szolgalmi jog megszerzésének a közönséges elbirtoklás is egyik módja, szó sem férhet: a szerzésnek e módját azonban a közönséges elbirtoklásnak egyik alapfeltétele: a tényleges birtoklás vagy valóságos joggyakorlat lévén, a maga részére csakis az érvényesítheti, ki a jognak tényleges gyakorlatában van. Minthogy pedig, mint ez a másodbiróság Ítéletének indokaiban is kifejtve van, valamely bekerítetlen belső telken való átjárás egymagában nem képez olyan tényt, mely az átjárásnak szolgálomszerű gyakorlását vonná maga után ; és minthogy a kereseti előadásból, de a perhez csatolt sommás visszahelyezési per adataiból is kétségtelen, h. felp. a követelt szolgalmi jognak a kereset meginditását megelőzőleg több mint egy évvel, nem volt tényleges gyakorlatában : egyrészről a felp. által alp. belső telkén a kereset inditása előtt gyakorolt átjárás nem képezett szolgalmi jogot, az tehát, mint ilyen, elbirtokolható sem volt; másrészről felp., a szolgalmi jognak elbirtoklás utján megállapítását, még ha a közönséges elbirtoklásnak minden egyéb feltételei fenforognának is, eredménynyel nem követelheti. (95. decz. 18. 8630/95.) 12307. Curia: A kihallgatott tanuk vallomásából megállapítható, h. az elbirtokláshoz szükséges 32 évnél hosszabb idő akkor, midőn felp. az úthasználattal terhelt ingatlant megszerezte, már letelt volt, a szolgalmi jognak elbirtoklás utján történt megszerzése ellenében a tulajdonos személyében történt változást tehát felp. csak azon esetben vethetné ellen, ha bebizonyította volna, h. ö a terhelt ingatlan tulajdonjogát, a már megszerzett szolgalom nyilvánkönyvi bejegyzése előtt, pusztán a nyxlvánköny vekbe helyezett bizalom alapján vásárolta meg, ám felp. ezt nem bizonyítván, az e részben felhozott kifogás annál kevésbé volt figyelembe vehető, mivel felp. kellő gondosság mellett meggyőződhetett volna arról, h. a vétel tárgyát képező ingatlanon úthasználat gyakoroltatik, sőt erre nézve az e perben kihallgatott jogelődök részéről is a kellő értesülést megszerezhette volna. Ilyen helyzetben a már megszerzett szolgalmi jogra vonatkozó alp.-i ellenvetést annál inkább figyelembe kellett venni, mert arra az állitásra, h. alp., illetve jogelőde az úthasználatot csak a felp. jogelődjének szivességéből gyakorolta volna, semmi bizonyíték nincs, sőt ezek a jogelődök, kihallgatásuk alkalmával kijelentették, h. ők az alp.-i jogelőd úthasználatát szolgalomszerünek tekintették, tehát engedélytől nem függő olyan birtoklásnak, mely mint ilyen, a törvényben megkívánt időn át folytatva, magának