Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 7. kötet (Budapest, 1897)

<>6 DOLOGI JOGOK. Dologi terhek, merte azt, h. birtokaik legalább részben az E. Gábor ama nemesi Kegyúri jog. birtokainak egy részét képezik, melyet nevezett a kérdéses kápolna építésével szerzett kegyúri jog keletkezte idejében birt és mterhelt, továbbá mert a kegyúri joggal kapcsolatos kegyúri terhe javadalmainak élvezetére jogositott leányegyház ahoz, h. E. Gábor nemesi ingatlanait utóbb feldarabolja,, fenhatósági jóváhagyással nem járulván, az egyházra nézve az a kérdés közönyös javadalmainak értékesítésénél, h. E. Gábor jogutódjai a kegyúri terhek alapjául szolgált nemesi vagyont, mely egész állományában szolgált alapjául a terheknek egymás között utóbb mikép osztották meg, idegenítették el? Curia: a másodbiróság Ítélete az izraeliták birtokszerzési képességére vonatkozó indok elhagyásával helybenhagyatik egyéb indokai alapján és azért, mert az által, h. az A. alatti közokirat szerint néhai E. Gábor mint akkori földesúr, a piricsei róm. kath. leány egyház, mint az A. alattiban is elismert önálló jogalany részére templomtelket adományozott, és a keresetben emiitett kistemplomot építette, dologbeli kegyuraság keletkezett, mely az által, h. néhai E. Gábor a templom fentartását személyesen és saját vérbeli örököseit terhelőleg is elvállalta, változást nem szenvedvén, a kegyúri viszonyból folyó kötelezettségek dologi teher gyanánt terhelik azt az ingatlant, a mely egykor a néhai E. Gábor tulajdonát képezte és ezek a kötelezettségek dologi teherként szállván át alperesekre, kik a terhelt ingatlannak részeit tulajdonul birják, önkényt értetik, hogy alp.-eknek itéletileg, különösen pedig a jövó're nézve körvonalozott kötelezettsége nem képez személyes az ingatlan tulajdonától független kötelezettséget, hanem alp.-ek tulajdonosi minó'ségétől feltételeztetik, a másodbiróság Ítélet vonatkozó rendelkezése tehát alp.-ekre nem lehet sérelmes; mert továbbá a mi különösen IV. és V. r. alp.-eket illeti, a szóban forgó dologi teher a néhai E. Gábor tulajdonát képezett ingatlanok minden részére, mint annak inhaerens terhe kiterjedt már 1820. évben is, tehát akkor, mikor K. Gergely az E r ő s-féle ingatlanok egy részét megszerezte és nem szűnt meg az által, hogy néhai E. Gábor névszerinti utódai személyesen is vállalt kötelezettségükhöz képest a fentartási teendőket teljesítették, az egyház pedig, ezen személyes kötelezettségből eredő teljesítéssel beérte és e mellett dologbeli jogait nem érvényesítette és ezen a terhelt dolog mszerzésével minden külön átruházási ügylet nélkül K. Gergelyre és róla utódaira átszállott dologi teher nem is évült el, mert alp.-ek az elévülésre csak akkor hivatkozhatnának, ha a jogositott a kötelezettség teljesítését követelte s alp.-ek azt megtagadva, ettől az időtöt, az elévülésre a törvény szerint megkívántató idő lejárt volna; és végre mert habár a kegyuraság általában eredetileg is többek által megszerezhető és átháramlás esetében a dolog természete szerint