Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 5. kötet (Budapest, 1894)

6)3 KERESKEDELMI TÖRYÉNY. Kereskedelmi h. alp. jogosítva leend az ökröket fp. rovására szabad kézből eladni. Di> törvény. támogatást nyernek e fenebbi tanuk vallomásai S. 0. és H J. vallomá276., 277. §§. sával is, mert S. 0. előadása szerint, midőn a felek az átvétel elmulaszFoglaló. tása miatt egyenetlenkedtek, tanú abbeli kérdésére, h. miért nem jött meg fp. az átvételre, azt felelte fp , h. a második csoport, t. i. a 46 db ökör átvételére nem is gondolt, továbbá, h. fp. az alp. által mondott határnapot helyesnek ismerte el, h. pedig ezen határnap 1S86. május 14-én volt az R. K. dombóvári vasúti állomási főnök vallomásainak egybevetéséből szinte kitűnik. Végre H. J. tanúvallomásából kitetszőleg is beismerte fp., h. az ökrök második csoportjának átvételére nem jelent meg hanem sürgönyzött, h. utánvétellel küldessék el, ezt pedig alp. nem tartozott teljesiteni. Mindezeknél fogva szerződésszegőnek fp. tekintetvén, nem csak nem tarthat foglaló kétszeresére és kártérítésre igényt, de az adott 500 frt foglaló elvesztését is tűrni kénytelen. Azonban alp.-t is el kellett 814 frt 78 kr. tőke s járulékai iránti viszonkeresetével utasítani és pedig a 46 db ökör eladására vonatkozó ügyletből kifolyólag felszámított árkülömbözet és költség követelésével azért, mert habár neki joga volt a kereskedelmi törvény 355. és 356. §§-ai értelmében és a felek közt létrejött szerződési megállapodásnál fogva az át nem vett ökröket fp. terhére szabad kézből eladni, mégis mivel nem is állította, alp. annál kevésbé bizonyította, h. a 4fi db ökör eladásának eredményéről fp. értesítette volna (kh. 356). maga is mulasztást követett el, miből azon következtetést lehet levonni, h. kártérítés fejében az 500 frt foglaló mtartásával megelégedett és egyéb igényeket formálni nem akart, mire indokolt feltevésül szolgál az is, h. kártérítési keresettel nem lépett fel, hanem viszonkereseti igényeit csak már fp. által történt mpereltetése után nyilván a kereset ellensúlyozásával terjesztette elő. A Triesztben eladott 12 db ökörre vonatkozó alp.-i viszonkereset elutasítására a most előadottakon kívül még azon körülmény is indokul szolgál, h. ezen eladás a 7. sz. a számla tanúsítása szerint nem is történt a fp. által elmulasztott határidő után azonnal, hanem mintegy két hét múlva s így az ökrek ugyanazonosságához is kétely fér. A csáktornyai, illetve alsó-lendvai és z.-szentmiháh i sikertelen utazás költségei mtéritése iránti alp.-i viszonkereset nem bir semmi jogalappal, mert alp. abból, hogy, ügylet kötése czéljából oda fp. által mhivatott, de az ügylet nem sikerült, kártérítési, illetve utazási költség mtéritésére czimet nem szerzett. (90. márczius 20. 1247.) — Pécsi tábla: Hhagyja. Ind.: Ugyanannak az ítéletnek az a további része pedig melylyel alp. a fp. által át nem vett 46 db ökörnek eladásából származtatott kárkövetelés iránti viszonkeresetével utasította el, azért hagyatott helyben, mert a kereskedelmi törvény 356. §-úban említett eladás azon a helyen eszközlendő, a hol az át nem vett árunak az átadásra határozott záros határnapra lennie kellett, minélfogva fp. az ökröknek Bécsben és Triesztben történt eladásából származott kárt mtériteni nem tartozik. (91. jul. 29. 2442) — Curia: A m.-biróság ítélete nem felebbezett abban a részében, mely szerint fp. kereseti követeléséből 500 frt tőkét és ennek kamatát mhaladó részével elutasittatott — érintlenül maradván, a viszonkereset tárgya alp. által felebbezett részében hhagyatik. Ellenben a fp. által felebbezett egyéb részeiben mindkét alsóbbfoku bíróság ítélete mváltoztattatik és alp. tartozik 500 frt tőkének 1886. jun. 4-ike napjától járó 6' „