Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 5. kötet (Budapest, 1894)

560 BŰNVÁDI ELJÁRÁS. Sajtóeljárás, elfogultak-e és nincsen-e már kész ítéletük az ügy felett ? A bíróság 48. §. azonban helyesen tagadta meg e kérdések felvételét, mert nem engedhette meg, h. az esküdtek esküjükkel ellenkező, gyanúsításokat tartalmazó kérdésekkel faggattassanak. — 4. Igaz ugyan, h. a közönség helyének tultömöttsége miatt néhány hallgató, köztük a visszalépett védők egyfaémelyike elnöki engedély mellett a felek számára fentartott téren foglalt helyet, sőt ez utóbbiak jegyzetek készithetése végett asztalt is kaptak; de mindezek a tőlük elkülönített esküdtekkel a tárgyalás folyamán nem érintkezhettek és a tárgyalás menetére befolyást nem gyakoroltak. — 5. Az is való, h. ugyanazon téren néhány fegyveres egye'n is tartózkodott; de ez egyedül az adott körülmények által indokolt óvó intézkedést képezett és a vádlottak személyes szabadságát vagy perbeli védelmét egyáltalán nem korlátozta. — 6. Nem képezi az elj. szabályok 46. §-ának msértését az a tény, h. az elnök pótesküdtül kettőnél több egyént esketett fel, mert eme szakasznak nyilván mjelölt czélja — a netán megbetegedhető esküdtek pótolhatása — a panaszolt rendelkezést megengedte, sőt a tárgyalás hosszú tartamára való tekintetből, miként a következmények tényleg is igazolták, szükségessé tette. — 7. Nem képez semmiségi okot az a körülmény sem, h. a betegség miatt kilépett három esküdt helyett a három első pótesküdt nem kisorsolásuk rendében alkalmaztattak, hanem a belépésben a másodikat a harmadik megelőzte, a mennyiben az esküdtek határozatának mhozatalában mind a hárman részt vettek; ós különben is sem póttagoknak sorsolás utján való kirendelése, sem azoknak a kisorsolás rendében való alkalmazása előírva nincsen. — 8. Az eljárási szabályok nem kívánják, h. a mbetegedett esküdtek elmaradásának izgatottsága kérdésében a közvádló és a vádlottak mhallgattassanak. Helyesen járt el tehát a bíróság, a midőn a bemutatott orvosi bizonyítványok alapján önmag'a határozott. E határozatok érdemét nem gyengíti meg az a körülmény, h. G. Manó, egyik mbetegedett esküdt a későbbi napokban fenjárt; mert a tárgyalásról történt egyszeri elmaradása által a tárgyalás fonalát elvesztvén, az esküdtek közé többé vissza nem léphetett. — 9. Az elj. szab. 54. §-a nem zárja ki azt, h. az abban foglalt kérdéseken felül mások is intéztessenek a vádlottakhoz. Nevezetesen az előéletükre vonatkozó kérdés feltétele a beszámítás tekintetéből, a gyermekeiknek kora iránti kérdése pedig azonfelül a bűnügyi költségek behajtásának mbirálása szempontjából is. (1890. évi XLII1. t.-cz. 4. §) indokolt. — 10. Nem képezheti a védelemnek jogellenes mszoritását a panaszkéjjpen általában felhozott az a tény, h. az elnök a vádlottakat és védőiket a vádlottakhoz intézett kérdések elleni kifogásaik mtételében korlátozta volna ; mert a vádlottaknak jogukban áll a hozzájuk intézett kérdésekre a felelelet indokolás nélkül mtagadni (bpts. 234. %.). — 11. A vádlottak vizsgálati vallomásának felolvasását az elj. .-zab. 65. §-a feltétlenül megengedi s azt a panaszolt néhány esetben különösen az a körülmény tette szükségessé, hogy eme vádlottak a végtárgyalás során vizsgálati vallomásaikat lényegesen módositották. Br. Jenő vallomása pedig ugyanazon szakasz végső rendelkezése szerint még mint tanúvallomás is felolvasható volt, mert e vádlott szökésben van. — 12. Nincs törvényes alapja a semmiségi panasz amaz állitásának, h. a vádlottakhoz csak az elj. szab. 60. §-ában érintett kérdések intézhetők; mert e szakasz utasitást tartalmaz arra, h. a vádlottak érdekei is figyelemben