Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 5. kötet (Budapest, 1894)

328 BÜNTETŐTÖRVÉNY. 1878 :V. t.-cz. foglalja, mert h. arra értette, az vádlott előadásából következtethető, h. 261. §. éppen azért mentek a korcsma elé: vájjon magánvádló ott van-e, s h. az Becsületsér- emiitett sértő kifejezéseket közvetlenül magánvádló azon kijelentésére tés. használta vádlott: mi vagyunk itt, mit akarnak? Ama védekezésbeli állítása vádlottnak, h. a kérdéses sértő kifejezést P. Bálintra értette, figyelmen kivül volt hagyandó, mert vádlott saját beismerése szerint is többes számban beszélt s az a körülmény, h. nevezett P. Bálint vádlott ellenében panaszt nem tett: magánvádló hátrányára nem lehet. A büntetés kiszabásánál enyhítő körülményül vétetett vádlott rovatlan előélete s hogy kutyája meglövetése által előidézett ingerültség hatása alatt állott. Vádlott által magánvádló ellenében közcsend elleni kihágás miatt tett viszonvádnak hely adható nem volt, illetőleg annak elbírálásába ezen bíróság bele nem mehetett, mert magánvádló tényleges szolgálatban álló magy. kir. csendörörparancsnok levén, reá nézve jelen biróság hatáskörrel nem bir. (91. nov. 17. 2921.) — Szegedi itélő tábla : Hhagyja. (92. ápr. 20. 58.) — Curia : Felebbezést visszautasítja. (93. jan. 12. 11,631/92.) 1848. Bp. jbiróság: K. Albert a BTK. 249. §-ába ütköző szemérem elleni vétség vádja alól felmentetik. Ind.: A feljelentett büntetendő cselekménynek tárgyi tényálladéka nem volt megállapítható, nem igazoltatván kellőképpen, h. vádlott tényleg' nemi részéhez nyúlt volna, a feljelentőnek fizetésében álló leányoknak vallomása kétséget hagy fel az iránt, h. vádlott nem-e a nadrágzsebében levő tárczát fogta meg. Az bizonyosnak leúszik, h. a fiatal leányok megbotránkoztak vádlott viselkedése felett, de a BTK. 249. §-a közbotrány okozásának előfeltételéül azt szabja meg, h. a szemérmet sértő cselekmény nyilvánosan elkövetett légyen, ez pedig, mint fent kifejtetett, nem volt kellőképpen igazolható. (92. aug. 17. 25,197.) — Bp. tábla: Az e.-bírósági ítélet mváltoztatásával K. Albert vádlottat a vádbeli cselekményért a BTK. 261. §-ába ütköző becsületsértés vétségében mondja ki, s a BTK. 90. §-ának alkalmazásával az 1887. évi VIII. t.-cz.-ben mhatározott czélra 15 nap alatt, végrehajtás terhével fizetendő, behajthatlanság esetén a BTK. 53. §-a szerint 150 napi fogházzal helyettesítendő 300 frt pénzbüntetésre itéli. Ind.: A vádbeli cselekményben a kir. tábla mgyőződése szerint hiányzik a ...nyilvános elkövetés" és a „közbotrány okozás", mert ha igaz is az, h. az elkövetés helye a sértettnek nyitott üzlethelyisége volt és ha igaz is az, h. az elkövetéskor ott a sértetten kivül még legalább az az öt egyén foglalkozott, a kik a tárgyaláson is jelen voltak és mbotránkoztak : még ezek nem merítik ki a BTK. 249. §-ában meghatározott vétséghez szükséges rnyilvánosság" és ^.közbotrány" fogalmát. Tek. azonban, h. az 1892. június 12-én elkövetett cselekmény miatt M. Mariska június 15-én vádat emelt és a vádlott mbüntetését a tárgyaláson is kérte ; tek., h. a vádba vett cselekménynek a törv. alapján mhatározásában nem akadály a biróság előtt az a körülmény, h. e sértett oly biinczimet használ a cselekmény mjelölésére, a mely arra reá nem illik; tek., h. a vádba vett cselekmény tényállása az eljárás adatai szerint az, h. a vádlott, holott saját előadásaként közte és a sértett közt évek óta tartó elkeseredés uralkodik, a sértettnek üzlethelyiségébe bement és az ott jelenvoltak szemeláttára, nadrágjának illető részén át szeméremtestét mfogván. a sértettnek kifejezetten oda kínálta; tek., h. a vádbeli cselekménynek ekként történt elkövetése a kihallgatott tanuk