Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 5. kötet (Budapest, 1894)

BÜNTETŐTÖRVÉNY. 327 elszakadt, A tanuk bizonyítása szerint vádlottnak ez az erőszakos fellé-1878 : V. t.-CZ. pése oly mérvű volt, h. K. János és M. Pál tanuk indittatva érezték 261. §. magukat arra, h. közbelépjenek és sértettet a további bántalmazástól Becsületsérmegóvják. Vádlottnak imént jelzett ténykedésében — minth. ő ezen fel- tés. lépését mivel sem indokolta — a kir. itélő tábla a cselekvés módjára és az elkövetés helyére való tekintettel a bántalmazás oly nemét látja fenforogni, a mely a sértett meggyalázására alkalmas s ez alapon vádlottnak a BTK. 261. §ába ütköző becsületsértés vétségében való bűnösségét megállapította. (93. febr. 14. 10,915.) — Curia: Az 1883: VI. t.-cz. 7. §-ának esetei nem forogván fenn: a felebbezés visszautasittatik. (93. ápr. 18. 3433.) 1S4G. Szegedi jbság: P. Ferenczné a BTK. 261. §-ába ütköző becsületsértés vétségében bűnösnek mondatik ki és ezért az 1887 : VIII. t.-czikkben mhatározott czélokra fordítandó 15 nap alatt s végrehajtás térhe mellett mfizetendő s a BTK. 53. §-a értelmében behajthatlanság esetén négy napi fogházbüntetésre átváltoztatandó 20 frt pénzbüntetésre Ítéltetik. Ind.: A tárgyalás során kihallgatott V. Ferenczné és Sz. Antalné hit alatt tett vallomásaival beigazoltatott, h. vádlott magánvádlóról azt beszélte, h. az ..szivszoritásos, szívbajos" és „nehézseges" és h. ezért mult el •magánvádló eljegyzése. Ezen mjegyzések magánvádlóra, mint leányra vonatkozólag, tek., h. a kifejezések a sértő szándékot magukban foglalják, meggyalázok lévén, vádlottat a becsületsértés vétségében bűnösnek kimondani s súlyosító körülményül véve, h. a leányra vonatkoztatva, annak férjhez menetelét gátolja, enyhítő körülményül véve pedig vádlott bűntelen előéletét, a kiszabott büntetésre ítélni kellett. (6757/92.) — Szegedi tszék: A kir. jbiróság Ítélete mváltoztatik és vádlott a vád alól felmentetik. Ind. : P. Ferenczné vádlott ellen V. Ferenczné és Sz. Antalné tanuk vallomásával az lett bizonyítva, h. vádlott egy alkalommal azt beszélte magánvádlóról, h. eljegyzése azért bontatott fel, mert „szivszoritásos", más alkalommal pedig azt mondta a magánvádlót férjhez juttatni akaró tanúnak, h. ne avatkozzék bele, mert magánvádló „szivszoritásos" „nehézséges". — Tok., h. ezek a magánvádló testi fogyatkozását állitó kifejezések magukban véve nem meggyalázok és az eljárás folyamán nem merült fel oly jelenség, mely ázt bizonyítaná, h. vádlott kifejezéseit meggyalázásra irányuló szándékkal használta volna, tek. tehát, h. üyképpen vádlott cselekedetét büntetendőnek tekinteni nem lehetett, őt a vád alól , felmenteni kellett. (10642 1892.) — Szegedi itélő tábla: A kir. törvényszék Ítélete mváltoztatik és az első fokon eljárt kir. járásbíróság ítélete hagyatik helyben indokainál fogva és még azért is, mert vádlott a magánvádlóról állított testi fogyatkozásokat ártani törekvő és férjhez menetele megakadályozására irányuló meggyalázó szándékból tette. (1893. évi február hó 6. 6.) 1S47. Zombori jbiróság : Magánvádló feljelentésében azt panaszolta, h. folyó évi július hó 16-án este 10 órakor, midőn P. Bálinttal A. József kapuja előtt beszélgetett, vádlott atyjával és fivérével a korcsma elé jővén, arra a kérdésre, mit akarnak? s felvilágosításképpen előadta, h. kik vannak a korcsma előtt, vádlott azt kiáltotta vissza: „megálljatok megmutatom, h. nem sokáig fogtok itt betgárkodni". Minth. vádlott ezen kijelentése a becsületsértés tényálladékát magánvádlóval szemben magában