Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 5. kötet (Budapest, 1894)

326 BÜNTETŐTÖRVÉNY. 1878: V. t.-cz. sok iránt észrevételeit akár az adófelügyelő, akár az adókivető bizottsághoz 260. §. benyújtani s ekként vádlottak eljárásukért a BTK. 263. §. 5. pontja értelJtágcUmazás. mében nem büntethetők : ezen okból az itélő tábla ítélete ezen és abban felhozott indokok alapján hhagyatik. (1893. jan 11. 8235/92.) 1842. Curia: A rágalmazás létrejön, ha a mást valamely büntetendő cselekmény elkövetésével vádoló nem is tudja, h. azon tény, melyet ő-_ másról állit, valótlan, illetőleg ba a vádoló a vád tárgyává tett valótlan tényt valónak tartotta volna. Abban ugyanis, h. a tettes egyenesen és határozottan vádolt valakit, büntetendő cselekmény elkövetésével, mely állítása illetőleg vádja valótlannak bizonyult, ha nem forog fenn az egyenes és rosszhiszemű elferdités vagyis a ráfogás és ha e szerint nincs megállapítva a BTK. 225. §-ában mhatározott bűntett: a cselekmény a valódi tényállásnak a feljelentés előtti átvizsgálása és megítélése körüli hanyagságot, illetőleg vakmerőséget valósítja meg, a „colposus hamis vád", illetőleg a BTK. szerint a rágalmazásnak a 260. §-hoz szükséges eszmei elemét létrehozza. Több külön rágalmazó, vagy becsületsértő állitásnak, vagy írás, vagy egy nyomtatvány folyamában való használata nem teszi egygyé vagy egységessé a külön-külön elemei szerint mhatározott több külön cselekménynyel való gyanúsítást, illetőleg vádolást. Ezen egység- vagy egyesség annál kevésbé állapitható meg, ha a vádtételek mindegyike magában is és külön-külön elégséges lett volna a bűnvádi eljárás megindítására, tehát mindegyike önmagában elhatárolt és körülirt rágalom. (1892. ápr. 8. 7292.) 261. §. 1843. Debreczeni tábla: A káros, ki a megfogott tolvajt meztelenre Becsületsér- levetkőzteti és ilyen állapotban elereszti, ha ezáltal közbotrány nem okoztates. tott, becsületsértésben vétkes. (92. máj. 19. 1836.) 1844. Szegedi jbg.: Ezen igazolt kijelentések közül a három tanú által igazolt azon állítás, h. ár. R. három hő alatt a beteget elrontotta rosszul gyógykezelte, oly határozott tényállás, mely valódisága esetén dr. R. K-t, mint orvost, közmegvetésnek tenné ki, mert oly betegség gyógy'ááaálioz fogott, a melyhez nem, ért s ezzel a beteg halálát siettette, vagy előmozdította. Sőt ezen állítás valódisága esetén alkalmas volna arra, h. a miatt dr. R. K. ellen a bűnvádi eljárás megindittassék. Tehát ez állítás rendszerint a BTK. 258. §-ába ütköző rágalmazás vétségét állítaná helyre, azonhan jelen körülmények között, midőn tényleg egyik orvos a másik orvos gyógykezeléséről nyilatkozott becsmérlőleg, a rágalmazás vétsége fenn nem forog. Ily értelemben határozott a felsőbb bíróság, a mely gyakorlat az alsóbb bíróságok által követendő. De ugy az emiitett állítás, mint a fentebb elősorolt s dr. R. gyógykezelésére vonatkozó becsmérlő nyilatkozatok dr. R.-re nézve kétségtelenül meggyalázók, miért is vádlottat a a becsületsértés vétségében bűnösnek kimondani, és súlyosító körülményül véve a felek társadalmi állását, a sértés minőségét; ellenben enyhítőül a 65 éves vádlott büntetlen előéletét s korát; tekintettel vagyonos állapotára és h. a tárgyalás során vádlott kijelentette, miszerint az ő meggyőződése szerint dr. R. a beteget helyesen gyógykezelte, a kiszabott büntetéssel büntetni kellett. — Szegedi tábla : Hhagyja. — Curia : Felebbezését visszautasítja, (93. okt. 27. 7255.) 1845. Bp. tábla: A vádlott beismerése szerint, is C. Pál sértettet korcsmában oly erővel ragadott meg vállánál fogva, h. annak ködmöne is