Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 5. kötet (Budapest, 1894)

KERESKEDELMI TÖRVÉNY. 25 nak, hogy a czéget, kinek egyedüli beltagja, S. J., felp. tudomása szerint Kereskedelmi is, még a kereset beadása előtt meghalt, tehát tulajdonképp a beltag törvény, örököseit képviselni különösen oly perben, mely által emiitett ügylet 125. §. nem a keresk. üzlet folytatásával járó ügyletet képez és melyre vonat- Uj beltag bekozó keresetet nem a czég, hanem annak beltagja ellen lett volna köte- lépése a betéti les inditani. Eltekintve attól a kérdésektől, vájjon jogosított volt-e felp. társaságba. keresetét e czég ellen inditani és a per tárgyát képező kérdés oly ügyletre vonatkozik-e, a melyben eljárni a czégvezető a kt. 38. §-a értelmében jogositott, — a kir. tvszék döntőnek tekintette azt a körülményt, h. E. A. czégvezető kijelentette, h. nem érzi magát jogosítottnak a czéget ebben a perben képviselni és igy a képviseletet el nem vállalja, — ennek ellenére tekinthető-e alp. czég szabályszerűen perbe idézettnek és a kereset alapján, mely felp. kérelmére lett a czégvezető kezeihez kézbesítve, az abban foglalt kérelem iránt hozható-e alp.-t törvény szerint a kötelező birói határozat ? A kt. 38. §-a szerint a czégveeetői minőség a czégvezetőt keresk. üzlet folytatásával járó bíróság előtti és bíróságon kívüli minden ügyletre és jogcselekvényre feljogosítja, a törvényhozó által használt „feljogosítja" szóból következik, hogy a czégvezető jogosított a czéget az ez ellen indított perekben képviselni, de arra nem köteles, tehát akarata ellen a ezég-vezetői minőségből folyó ezen joga érvényesítésére harmadik személy által nem kényszeríthető. Hogy a czégvezető a czéget peres kérdésekben, akarata ellenére képviselni nem köteles, kitűnik a kt. 93. §-a második bekezdéséből is, mely szerint a társaságot illető kézbesítések érvényességére elegendő, ha azok a képviseletre jogositott valamelyik tag kezeihez történnek, a miből kitűnik, hogy a képviseletre jogosított társtag egyúttal köteles a társaságot képviselni és ennek szóló kézbesítéseket átvenni, illetve azok érvényesen kézbesittettnek tekintendők, ha esetleg a kézbesítésnél az 1868: 54. t.-cz. 264., 265. §-aiban felsorolt intézkedések vétettek alkalmazásba; de a törv. a czégvezetőre ily kötelességet nem ró, mert azzal csak a czéget, illetve a társaságot képviselő természetes vagy törvényes közegeit terheli, mint azt a kt. a közkereseti és betéti társaságokra vonatkozólag a 93., a felszámolókra a 112., valamint a részvénytársaság és szövetkezetekre vonatkozólag a 188. §-ban külön meg is állapítja, de nem terjeszti azt ki a czég fakulativ képviselőjére, a czégvezetőre s mert annak a törvényben kifejezés nem adatott, nyilvánvaló, h. a törvényhozó nem is akarta a czégvezetőt ily kötelességgel megterhelni. Ezek szerint alp.-i társaság törvényszabta módon idézve és képviselve nem lévén, a kereseti kérelem iránt azt kötelező határozat hozható nem volt, mi okból is, a per érdemi részének mellőzésével, felperest keresetével elutasítani kellett. — Bp. tábla: A kir. ítélőtábla az e-bíróság Ítéletét mváltoztatja, alp. czéget szabályszerűen megidézettnek és képviseltnek kimondja, ehhez képest az e.-bíróságot jelen ítélet jogerőre emelkedése után a per érdemében határozat hozatalára utasítja. Ind.: A keresk. törv. 38. §-ának abból a rendelkezéséből, „h. a czégvezetői minőség a czégvezetőt a keresk. üzlet folytatásával járó, bíróságelőtti és bíróságon kívüli minden ügyletre és jogcselekvényekre feljogosítja", önként következik, h. a kereskedő, illetve a keresk. társaság keresk. üzletének folytatásából kifolyó minden peres ügyben, a bírósági idézésnek a czégvezető kezéhez történt kézbesítése éppen oly hatálylyal bir, mintha az maga