Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 5. kötet (Budapest, 1894)

BÜNTETŐTÖRVÉNY. 267 nak őszinte és igaz voltát látszanak beigazolni: vádlott vallomása a 1878: V. t.-CZ. történtek hű elbeszélésének volt tekintendő s mint ilyen, kiegészítve a 79. §. már felsorolt bizonyitó tényekkel el is veit fogadandó jelen itélet mhoza- Jogos vedelem. tálának alapjául. Tek. már, h. vádlott akkor, midőn a vadorzót fegyvere letételére szólította fel, jogos téren állt egy bűnben leledzővel szemben ; tek. azt is, h. ez alkalommal jogtalan és közvetlen mtámadás által lévén fenyegetve, vádlott cselekményét, mint a fenyegető jogtalan támadás elhárítására szükségest, jogos önvédelemből követte el; vádlott a fent hivatkozott szakasz alapján az ellene emelt vád és következményeinek terhe alól felmentendő volt. Vádlott második lövése az orvosi látlelet szerint nyomatékkal nem birván, elbírálás tárgyát képezni sem hivatott, de még elbírálás esetén is, mint Arádlott jogos védelmének megzavarodottságból történt tulhágása a BTK. 79. §-a szerint büntendő cselekményt nem képez. (91. febr. 13. 466.) — Győri tábla: Hhagyja (92. jan. 25. 2123 91.) — Curia: Hhagyja. (92. nov. 15. 4561.) 1727. Curia: Mindkét bíróság ítélete a vádbeli cselekmény minő- §. sitésére s a büntetésre nézve mváltoztattatik és J. B. L-re vádlott a BTK. elekor 309. §-bán mhatározott halált okozott testi sértés bűntettében mondatik befolyása a ki bünüsnek s ezért a BTK. 85. §. második pontja alapján hat havi minősítésre. börtönre ítéltetik. Egyebekben a tábla ítélete hhagyatik. Ind. : A 13. évet még el nem 'ért I.-r. vádlott értelmi fejlettségének mvizsgálására kiküldött szakértő véleménye szerint e vádlott nem tudhatta, h. bármily kevés stryehnin méreg beadása által a csecsemő halálát okozhatja, de annyit okvetlenül tudott, h. azt beteggé teszi; szándéka tehát nem irányulhatott R. S. megölésére, hanem egészségének megrontására. Erre vall az a körülmény is, h. e vádlott terhes szolgálatától — szüleinek akarata ellenére — szabadulni törekedett s igy tettének lélektani indoka sem hiányzik, ilyenül levén megállapítható az, h. a csecsemő egészségének megrontásával okot akart szolgáltatni elbocsájtására. Minélfogva tekintettel arra is, h. vádlott megállapított értelmi fejlettségével cselekménye bűnösségének felismerésére képes volt, eme tette a rendelkező részben idézett törvényszakasz szerint volt minősítendő, ő korára valamint büntetlen előéletére való tekintetből a fent kitett tartamú börtönbüntetésre vala ítélendő. Egyebekben a tábla ítélete felhívott ind.okaiból hhagyatik. {d2. szept. 10. 1340.) 1728. Curia: A kir, ítélő tábla ítélete a büntetés tekintetében mváltoztattatik s a vádlottra a BTK. 365. §-a alapján és a BTK. 85. tj. 4. pontja értelmében megállapított elzárás büntetése tíz napi tartamra, pénzbeli mellékbüntetése pedig — behajthatlanság eseten három napi elzárásra átváltoztatandó — 25 frtra felemeltetik. (93. márcz. 10 9751 90.) 1729. Curia: Tekintve, h. a büntetést azoknak a kiskorúaknak büntetendő cselekményeire nézve, kik életüknek 12. évét mhaladták, de a 16-ikat még be nem töltötték, a BTK. 85. §-a szabályozza; tekintve, hogy e §. 2. és 3. pontjának egybevetett értelme szerint a fenti évkörbe tartozó s a kellő belátásuk folytán bűnvádi uton felelősségre vonató kiskorúak oly cselekményekért, melyekre a BTK. különös része évig terjedhető börtönt állapit míg, két évig terjedhető fogházzal büntetendők; tekintve, hogy a BTK. 1. §-ának 2. bekezdése szerint senki sem büntethető más büntetéssel, mint a melyet cselekmé-