Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 5. kötet (Budapest, 1894)

268 BÜNTETŐTÖRVÉNY. 1878: V. t.-cz. nyére — annak elkövetése előtt a törvény megállapított a vádlott 85. §. terhére rótt pénzbüntetés s annak helyettesítése mellőztetik; ezzel a válAz életkor toztatással s a BTK. 20. §-ának felhívásával a kii ítélő tábla befolyása a ítélete felhozott és felhívott indokainál fogva hhagyatik. 1893. április minősítésre. 19. 9789.) 1730. Curia : A kir. ítélő tábla ítélete a cselekmény vétségi jellegének megállapításánál a BTK. 20 § 8. bekezdése felhívásával, továbbá azzal a rendelkezéssel, hogy a vádlott ellen a fogházbüntetés a BTK. 85. §-ában meghatározott módon hajtandó végre, felhozott és a kir. törvényszék ítéletéből átvett indokainál fogva hagyacik helyben ; helybenhhagyatik továbbá a kir. ítélő tábla ítélete azért is, mert, a pénz — mint mellékbüntetés alkalmazása a KBTK. 32. §-ában kifejezett elvnek és a BTK. 85. §-ában foglalt ama rendelkezésnek megfelel, h. az eme szakasz értelmében büntetendő egyénekre nézve mellékbüntetésként csak hivatalvesztés vagy a politikai jogok gyakorlatának felfüggesztése nem állapitható meg. (1893. ápr. 21. 8016/92.) 90. §. 1731. Curia: Valamely büntetendő cselekmény elkövetésénél két Súlyosító ragy több személynek közreműködése esetében a kezdeményezés, illetőleg a körülmények, kezdeményezőnek ezen cselekvősége az őtet csupán követőknek tevékenységével szemben mindig súlyosító körülményt állapit meg, mely súlyosító szempont, ha az utóbbi cselekvőségre nézve egyéb sulyosbitási elemek nem járulnak hozzá, s külön értékesítést nem követelnek, rendszerint a kezdeményezőnek a többieknél súlyosabb büntetésében találja törvényes és igazságos beszámítását. (1893. jun. 8. 333.) 91' §• 1732. A nyíregyházi tvszék: A bizonyítási eljárás folyamán vádlot' Enyhítő lat beismeréséi rel és a tanuk vallomásával bebizonyittatatott, h. Kékese körülmények, községben 1890. febr. 4. napján Sz. Mihály és M. István a korcsmából hazamenőben összeczivódtak s tettlegességre is mentek. A tanya kapujához érve, M. István hivása folytán M. Sándor is közéjük A-egyült és Sz. Mihályt testvére segélyével a földre teperve, puskacsővel háromszor a ezombjára ütött. Ezután elváltak, M.-ék lefeküdtek a mikor Sz. Mihály az istállóban alvó M. Sándort felköltötte, a ki kimenvén, Sz. Mihály által megüttetett. Sz. Mihály erre elszaladt, de M. Sándor utolérte, a botot tőle elvette és az utczán 7—8 ütést mérvén reá, leverte. Minthogy ezen sérelem 20 napon tul tartó, az pedig 8 napon belül muló egészségháboritást okozott, vádlottak cselekménye a hivatkozott szakaszokba ütköző törvénysértést képez. M. Sándor büntetése kiszabásánál első ízben a testvére védelme, másod izben, h. felzavartatott és bántalmaztatott, enyhítő, az ejtett sérelmek sokasága súlyosító körülményt képez. (91. jul. 2. 3936.) — Debreczeni tábla: Hhagyja. — Curia: A Sz. Mihály sérelmei összességükben durva bántalmazásra mutatnak ugyan, de mert a 21 napig tartott egészségháboritást ama sérelemnek összhatása okozta, azok minősége és mennyisége súlyosító körülményt, vagyis kétszeresen számításba nem jöhet. E szerint M. Sándor terhére eső cselekmény a súlyos testi sértés vétségét minőségével fogva is alig lépvén tul, az elsőfokú bíróság ítéletében kiemelt enyhítő körülmények annyira nyomatékosak, h. M. Sándor vádlott büntetésének rendkívüli enyhítését indokolják. Ennélfogva mindkét alsóbb fokú bíróság Ítéletének részben való megváltoztatásával, M. Sándor a BTK. 92. §-a alapján és a 20. §-hoz képest a súlyos testi sértés