Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 5. kötet (Budapest, 1894)

266 BÜNTETŐTÖR Y ÉN Y. .1878 :V. t.-cz. nem jöhet; továbbá minth. T. József megerősíti Sz. .Jánosnak azt a 79. §. vallomását, h. N. Lajos, kinél beismerése szerint bot volt, az árokból Jogosvedelem, azzal kicsapott és dulakodást kezdett, minth. ezzel támogatást nyer Sz. János azon mentsége, h. a nála volt vasvillát csak védelmül használta, a mennyiben pedig az éj sötétében a vele szemben álló tolvaj szemét niszurta s ez által á jogos védelem határát mzavarodásából túllépte, ez a BTK. 79. §-a végső bekezdése értelmében nem büntettetik; ezeknél fogva: minkét alsóbiróság Ítéletének részben való mváltoztatásával. Sz. János vádlott az ellene emelt vád és következményeinek terhe alól felmentetik ; egyebekben T. János és X. Lajos vádlottakra A-onatkozólag a kir. Ítélőtábla Ítélete a fentebbiekkel ellentétben levő indokolásának elhagyásával többi indokolásánál fogva hhagyatik. (92. okt. 4. 2494.) 1726. Sombathelyi tsze'k: Sz. János a Rendek község határában fekvő „Rotke Erdgrube" nevű düllőn 1889. évi augusztus hó lS-án agyonlőve találtatott, P. János erdőőr pedig a következő napon, mint az eset okozója jelentkezett a bíróságnál. A megejtett vizsgálat és a mai napon mtartott végtárgyalás egybehangzó adatai által be is igazoltatott, miszerint Sz. János életét a hulla fellelését megelőző napon csakugyan vádlott fegyvere oltotta ki. Beigazoltatott, miszerint Sz. János különben is mint orvvadász volt ismeretes, a lékai uradalomhoz tartozó vadászterületen és lőfegyver, valamint egyéb vadászeszközökkel ellátottan orvvadászat közben öletett meg. Be van igazolva végül fa balkaron észlelt sértések alakja által is, miszerint a halált okozó lövés Sz. Jánost azon helyzetben, illetve akkor találta, midőn ez a nyert lövés irányában ezélzott fegyverével. Vádlott az esetre vonatkozólag előadta, miszerint Jánost orvlesen ette, őt ezért — kötelességét teljesítvén — felhívta fegyvere letételérc, midőn pedig az orvvadász válaszul fegyverei emelte vádlottra, vádlott is közvetlen veszélyben érezvén magát, reálőtt az orvvadászra. Sejtelme, h. az orvvadász lőni akart, nem is csalta meg, mert saját lövésével * majdnem egy időben dördült el annak fegyvere. Xem tudván talált-e lövése vagy sem, vádlott felindulva s zavarában fegyverének másik csövét is, mely madársörétre volt töltve, az orvvadász felé lőtt, majd látván, h. ez fegyverét eldobva mfutamodott, felhagyott annak üldözésével és csak másnapra értesült lövése szerencsétlen eredményéről. Tek., h. vádlott ezen előadását igazolja a hulla mtalálásának helye, a hullának vadásszerekkel ellátott volta, valamint a hulla balkarján észlelt lőseb irányából levont okszerű következtetés ; tek, h. B. Miklós tanú hit alatti az a vallomása, mely szerint az eset történte idején s annak helyéről három lövés hangzott, melyek közül kettő majdnem egybeolvadt, e szerint egy fegyverből alig eredhetett, a harmadik pedig emezek után oly csekély időre keletkezett, h. külön töltésre idő nem lévén, a három lövés egy és ugy azon vadászfegyvertől épen nem származhatott : szintén megerősíti vádlott vallomásának ama lényeges részét, mely szerint az első lövését a Sz. Jáuoséval majdnem ugyanegy időben, a másik lövést pedig közvetlen ezután tette ; tek. végül, miszerint a vizsgálat és végtárgyalás adatai közt a legcsekélyebb támpont sem találtatott arra nézve, h. vádlott állításainak valótlansága vagy csak valószinütlensége is feltételezhető legyen ; sőt ellenkezőleg az összes adatok vádlott vallomásá-