Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 5. kötet (Budapest, 1894)

254 B Ü NT ET ŐTÖRVÉN Y. 1878:V. t.-cz. §-ába beolvadva levő 92. §. alkalmazására nincs szükség s ez utóbbinak 6T. §. idézése tehát czéltalan és alaptalan . . . (92. márcz. 30. 6934/91.) Kísérlet. 1700. Vádlott azon cselekménye, h. nyitott ablakon át egy keres­kedő zárt boltjába bement, h. valamit lopjon, ott a pénzes fiókot kihúzta, az egy-két forintnyi aprópénz-készletből egy 20 krajczárost kezébe vett, de azt nyomban, megbánva tettét, önkényt visszadobta s azon az ablakon, melyen át jött, kimászva, távozott, a lopás kísérletének bűntettét képezi, mely azonban a véghezviteltől való önkénytes elállás folytán, a 67. §. 1. pontja szerint nem büntethető. Vádlott cselekményében azonban a 330. §-ba ütköző magánlak megsértésének hivatalból üldözendő büntette tár­gyilag megvalósult. (94. márcz. 7. 6657 93.) Részesség. 1701. Curia : Tek., h. 0. A. és H. J. vádlottaknak a vizsgáló biró 69. §. előtt tett azon vallomását, hogy azért, mivel a táncz miatti összeszólal­1. Felbujtó, kozás közben társukra Sz. F.-re revolvert fogott; miből kétségtelen, hogy ezen vádlottaknál már akkor megfogamzott a bántalmazásra irányuló szándék, s ez teljes elhatározásra érlelődött akkor, midőn a nevezett vádlottak a korcsmából ütőeszközökért eltávoztak, s bottal és cséppel el­látva oda sietve visszatértek ; tek., h. O. A. a vizsgálóbíró előtt tett vallo­mása szerint csak azután intézte ugyan az ütéseket Sz. L.-ra, miután bátyja O; M. ezen szavakkal; „szorítsd öcsc'm", őt a bántalmazásra biz­tatta ; ezen felhívásnak azonban a fentebb előadott előzmények után nem tulajdonitható azon psychikai erő : amely 0. A.-nál a cselekmény elköve­tése iránti elhatározást előidézte volna s ennélfogva az a reábirás fogal­mának meg nem felelvén, O. M. ellen a felbujtás tényálladéka meg nem állapitható ; tek., h. ámbár ezek szerint O. M. biztatásának szellemi ha­tása nem volt döntő indoka a bűntett elkövetésének, de kétségtelenül ha­tással volt 0. A. elhatározásának megerősítésére a támadás megkezdéséhez való felbátoritására, s ezáltal a végeredményben megvalósult, súlyos testi sértés elkövetésének elősegítésére: ugyanazért 0. M.-nak ezen cselekménye a BTK. 69. §. 2. pontja szerinti intellectualis bünrészességének tény­álladékát állapítja meg\ (92. okt. 5-én, 2437.) 1702. Curia : A BTK. 63. §-nak I. pontjában foglalt meghatározás szerint felbujtó az, a ki mást a bűntett vagy vétség elkövetésére szán­dékosan reábir. Reábirás alatt pedig egy más egyénnek, a tettesnek akarat­elhatározására befolyást gyakorló oly fokú psychikai hatás értetik, melynek benyomása alatt az magát a tett elkövetésére elhatározza. Egyszerű felhívás tehát felbujtási még nem képez. Ennélfogva a fenforgó esetben Zs. A. vád­lottnak, J. M; elsőrendű vádlotthoz, a tetteshez intézett ama felhívása: ,,no most öcsém, a kivel dolgod van, végezd el", a felbujtás által elkövetett bünrészesség fentebb kiemelt ismérvét nem foglalja magában, mert nem lehetett alkalmas arra, hogy a tettest a büncselekedet elkövetésére reá­birja, az erre, mivel oka is volt reá, a nélkül is el volt már határozva, de mivel Zs. A. vádlottnak fentebb idézett buzdító szavai és neje által kihozott ütőeszközzel felfegyverkezve elfoglalt ellenséges állása, a tettes bátorságának fokozása és a sértett ellentállási erejének csökkentése által kétségtelenül könnyítette és előmozdította a vádbeli cselekmény elköve­tését, a kir. ítélőtábla ítélete részben mváltoztatik és Zs. A. vádlottra vo­natkozólag ugy a minősítés, mint a büntetés kiszabása tekintetében az elsőfokú bíróság ítélete, egyebekben vagyis F. M. vádlott büntetését meg-

Next

/
Oldalképek
Tartalom