Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 4. kötet (Budapest, 1894)

418 POLGÁRI TÖRVÉN YKEZES. 1881: LIX. elintézéséig felfüggesztette, azon határozatok közé, melyek ellen az 1881. t.-cz. LIX. t.-cz. 95. és 96. §§-ai szerint felfolyamodásnak van helye, nem tar95—96. §§. tozik. (2918/e3.) Tözsdebiró- 1280. Tözsdebiróság: Az itélt dolog kifogása a per érdemére tarság. tozik, s az illetékesség kérdésében nem érvényesíthető. (6/83.) 1281-82. Tözsdebiróság: Alp. jelen kereset ellenében az itélt dolog kifogását emelte, arra hivatkozván, h. felp. kereseti igényét e bíróság előtt már 543/82. sz. a. indított keresetével érvényesítette, s hogy e kereset fölött 1882. aug. 16-án hozott itélet azon része, melylyel felp. keresetével elutasittatott, a felsőbíróságok által helybenhagyatott. Alp. e kifogásának azonban helyt adni nem lehetett. Mert igaz ugyan, h. az 533/82. sz. a. hozott itélet azon része, melylyel a felek — épen alp. érdekében — a hátralékos csernek alp. zár alá vett készletéből való átvételére, illetve átadására utasíttattak, s melylyel felp. kártérítési joga fenntartatott éppen alp. felfolyamodása folytán a felsőbb bíróságok által msemmisittetett ; ámde tokintve, h. ugy az egész itélet, mint különösen indokolásának szövegéből világosan kitűnik, h. a bíróság felperest kártérítési keresetével csupán időelőttiség miatt utasította el, s tekintve, hogy ezen itélet csupán alaki hiány miatt, és pedig a rendes bíróságok előtti peres eljárás formáirendszeréhez képest csupán az alp. által neheztelt részeiben lett msemmistve, — s figyelembe véve azt is, h. a prdts alaki szabváványai, melyek itt éles ellentétbe jöttek e bíróságnak törvényesen biztosított, s formákhoz nem kötött eljárásával, e bíróságot, mely lelkiismeret szerinti legjobb meggyőződése alapján hozza ítéleteit, az anyagi igazság kiderítésében nem gátolhatják: alp.-nek ugy az itélt dologra, mint a jiernjitásra támaszkodó kifogásai nem foszthatják meg felp.-t jogos igényei érvényesítésétől, és pedig annálkevésbé, mert most már nyilvánvaló, hogy azon alperesi védekezés, melyen 543/«2. sz. a. kelt ítéletnek éppen alp. felfoiyomodása folytán msemmisitett része alapult, jogosultsággal nem birt, sőt még jóhiszemünek sem fogadható el. (6/83.) — Bp. tábla : Alp. a bírói illetékességet megállapító elsőbirósági végzést, valamint az elsőbirósági ítéletet azon az alapon támadja meg, h. feli), kártérítésre irányzott keresetével az eredetileg a tözsdebiróság illetékessége alá tartozott, s felek beleegyezésével ugyanott le is folytatott perben 1£82. aug. 16-án 543. sz. a. hozott ítélettel jogerejüleg elutasittatott, s hogy mután az 1881. LIX. t.-cz. 97. §-ához képest a tözsdebiróság előtt lefolyt perekben a pernjitás kizárva van, felp.-nek nem állott jogában a fentebb emiitett keresettel azonos jelen keresetet a tözsdebiróság előtt újból megindítani. Tekintve azonban, h. a fentebb felhívott törvény 96. §-hoz képest a tözsdebiróság határozata ellen felfolyamodásnak csak az ezen §-ban taxatíve felsorolt esetekben van helye, jelen eset azonban ezek közé nem tartozik a Jár. itélö iábla amiali elbírálására, ha vájjon a tözsdebiróság bírói illetékessége a fentiek szerint felp. keresete folytán korábban keletkezett jogerejii itélet daczára megállapítható volt-e, hivatva törvény szerint nincsen. (1751/82.) 12S3. Bp. tábla: A bírósági határozatok indokolása a külön perorvoslattal megtámadható s msemmisithető nem lévén, afelfolyamodásban felhozott azon kérelem, h. az illetőséget megállapító végzés indokolásának egy része msemmisittessék, törvényes alappal nem bir. (6180/84.)