Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 4. kötet (Budapest, 1894)

372 P<>LGÁft] TÖRVÉNYKEZÉS 1868: LiV. kul nem alkalmazható, mint a prdts 235. §-a értelmében főeskü pedig, mint t-cz. a mely csak bizonyos mhatározotl ténykörülményekre irányulhat ős tetszés 237. §. szerint változtathatólag le nem tehető, már csak azért sem ítélhető meg, Becslőeskü. mert felp. azt ajánlatba maga sem hozta, de az, tekintettel alp. tanúinak vallomására különben sem volna megítélhető. (93. ápr. 12. 1151'92. J. Sz. VIII. 191.) 238. §. 965* L/i.: Közszerzeményi minőségnek és értéknek mhatározása felFelfedezö fedező eskü tárgyát nem képezheti. (78. juL 2. 5228. D. r. f. XVI. 46.) — eskü. Azonos határozatok: 9<><>—9(>7. Curia: Felp. az alkeresetben szövegezett esküvel nem azt akarja bizonyítani, h. az örökhagyó 15000, illetőleg 7500 írt közösen szerzett készpénzt hagyott valósággal hátra, hanem magát a házasság tartama alatti szerzés tényét és a közszerzeményi jogot akarja igazolni. Ez a tény- és jogkérdés pedig nem a 238. §. szerinti eljárás keretében hanem csak magában az örökösödési főperben oldható meg. (89. máj. 15. 7341. Ü. L. 89. 22.) — Bp. tábla: 90. ápr. 17. 33579/89. (J. 90. 89.) 9<>S. Lfi.: Az esetben, ha az örökhagyó tartozásaiért indított perben az örökösök azon ellenvetést tették, h. örökhagyó után mit sem örököltek, a hitelező jogositva van egy ez iránt indítandó alkeresetben követelni, h. az örökösök örökhagyó hagyatékát felfedezzék s bemondásaik valóságát esküvel is megerősítsék, ellenkező esetben a hagyaték állagára nézve a hitelező által előadottak tekintendők, valóknak. (80. jan. 13. 11088/79. D. r. f. XXV. 29.) 9G9. Curia : A csődtörvény 87. §-ában szabályozott eskü letételére a hagyaték elleni csődben azon örökös is kötelezhető, aki a hagyaték viszonyairól tudomással bir. (88. febr. 28. 127. Ü. L. 88. 11.) 239. §. 970. Smsz,: Az eskületételi határnap kitűzése iránti kérvény a harJelentkezés az madbirósáqi Ítélet alapján az ennek kézbesitése után következő naptól száeskii letété- mitandó 15 nap alatt adandó be. (74. ápr. 2. 4199. D. r. f. IX. 53 lére. 971. Bp. tábla: A peres felek közt kötött birói egyezség az iránt, h. az alp. mennyi idő alatt leszen köteles az eskületételi jelentkezést tárgyazó kérvényt a bírósághoz beadni, nem tartalmaz intézkedést: alp. tehát az általános jogszabályokhoz képest eskütételi készségét a perrendtartás 239-ik §-ban előirt határidőben is hatályosan bejelenthetvén, az elsőbiróság az egyezség kötésétől számított nyolczadik napon hozzá benyújtott eskületéti kérvényt kellő időben beadottnak helyesnek tekintette. (92. nov. 2. 4056.) 972. Bp. tábla: A kir. ítélő tábla az elsőbiróság végzését mváltoztatja, az alp.-ek eskülotételre jelentkezése iránt beadott kérvényt, mint kellő időben beadottat elfogadja s a kir. jbg.-ot további szabályszerű eljárásra utasítja. Mert a 3893/92. sz. ítélet decz. 20-ikán hirdettetvén ki, minthogy ellene felebbvitellel egyik fél sem élt, 1892. decz. 28-án emelkedett jogerőre, mert továbbá az esküre való jelentkezés határidejét a: 1868 : LIV. t.-ez. 239. §-a az Ítélet jogerőre emelkedésétől számítandó lő napban határozza meg, melylyel ellentétben e határidő rövidebbre joghatálylyal nem szorítható : minthogy pedig alp.-ek az esküre 1893. jan. 7., tehát a törvény által meghatározott határidőn belül jelentkeztek; ez irántikérvényük elkésés indokából vissza nem utasítható. (92. ápr. 18. 1929.) 973. Smsz.: A 240. §. megengedi ugyan a bíróságnak, hogy fontos okokból az eskü letétele vetett más hasonfofyt bíróságot keressen meg: ezen