Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 4. kötet (Budapest, 1894)

362 POLGÁRI TÖRVÉNYKEZ ÉS. 1868 : LIV. 875—880. Curia: Habár valamely írásbeli szerződésnek 'vitássá vált t.-cz. értelmezésere nézve a bizonyítás megengedhető: minth. azonban felp. maga 167., 168. §§. sem állítja, h. a kérdéses, irásilag mkötött vételi szerződés tartalmáMagánokira- tói eltérő szóbeli megállapodás a hivatolt szerződés után jött volna tok. létre, sőt a keresetlevél szerint azon állítólagos megállapodás az írásbeli szerződéssel egyidejűleg tőrtént, Ily megállapodás pedig az okirattal szemben figyelembe nem vehető: ezért a felp.-leg felajánlott bizonyítás sem volt elrendelhető. (84. jun. 4. 7593/83. P. T. IX. 9.) — Azonos határozatok: Lfi.: 71. okt. 29. 9200. — Lfi.: 80. máj. 25. 3546. azzal, h. „figyelembe jő a szóbeli megállapodás, a mennyiben a szerződés értelmezésére vagy kiegészítésére szól". — Curia: 90. máj. 16. 8721. (Dt. XXVI. 237.) Ellenkező határozatok: Lfi.: Az Írásbeli szerződés ellenében az eltérő szóbeli megállapúdást tekintette kötelezőnek azon okból, mert az okirat a polgári tvk. rdts 168. §-ában előirt minden kellékkel ellátva nem lévén, teljes hitelt érdemlőnek elfogadható nem volt. (78. decz. 27.12702.) —Curia: Jóllehet a kereset alapjául szolgáló 2'f. alatti szerződésben a felmondási határidő három hónapban meg'állapittatott, minth. azonban a í'enforgó esetben a szerződés értelmezése képezi a döntő körülményt s az e.-rendű alp. által felhozott körülmény, h. azon esetre, ha a „Kitartás" czimü lap mszünnék, a felek határozottan abban állapodtak meg, miszerint felp. sem felmondási időre, sem végkielégítésre igényt nem tarthat, a 2-/. alatti szerződéssel nem áll ellentétben: ily helyzetben, tekintettel arra, h. az e.-rendü alp által felhívott tanubizonyitás sikertelen maradt, más bizonyíték hiányában e.-rendü alp. által felp.-nek kínált s ez által elfogadott főeskü az 1868 : LIV. t.-cz. 231. §. értelmében felp.-nek oda ítélendő s a per kimenetele ezen főeskü le vagy le nem tételétől volt feltételezendő. (86. máj. 7. 1450. Ü. L. TG. 21.) 170. §. 881. Lfi.: Ha a váltó köztörvényi nton pereltetik be, az adósok Köztörvény egyetemleges kötelezettségének megállapításánál nem a váltójog, hanem az utján perelt anyagi magánjog szabályai szolgálnak zsinórmértékül. (73. jul. 30. 6952. D. váltó. r. f. x. 169.) S82. Lfi.: Ha alp. a köztörvény utján perelt váltón levő aláírását el is ismeri, felp. — alp. tagadásával szemben — bizonyítani tartozik, h. alp. az értéket megkapta. (74. márcz. 26. 1998.) 883. Lfi.: Minth. a köztörvény utján perelt vállon a kibocsátó, illetve forgató kezesnek tekintendő, mint kezes pedig ez uton csakis akkor marasztalható el, ha a főadós teljesen vag yontalan . . . (74. aug. 14. 6499. D. r. f. XII. 118.) 884. Bp. tábla: A minden lényeges kellékkel ellátott és el nem évült váltó sem tekinthető oly magán-okmánynak, mely köztörvény szerint követelés fennállását feltétlenül bizonyítaná s a melynek alapján a biztosítási végrehajtás köztörvényi bíróság által is elrendelhető volna. (4161 83.) 885. Bp. tábla: Azon, bár váltótörvényileg el non évüli váltó, melynek alapján köztörvényi uton érvényesíttetik a fizetés, valódisága tekintetéből a köztörvények szerinti elbírálás alá esik. (85. aug. IS. 31116. J. 85. 29.) 172. §. *s<5. Lfi.: Valamely okmányon Lévő s a kiállító által tagadott aláAz okirat va-irás valódisága egy tanú által Uzonyittatván, nem az okmány kiállítójának lódiságának ítélendő meg az aláírás hamisságára nézve az eskü, hanem az egy tanú bizonyítása, vallomásának kiegészítése végett azon félnek, amelyik az okmányt fehnu-