Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 4. kötet (Budapest, 1894)

DOLOGI JOGOK. L5 a jobbágyok összesége haszonélvezeti és korlátolt tjdonjogot, melyek a Tulajdon, földesnr és egyes jobbágyok között fennforgó úrbéri viszorynál fogva a Partnövede'k volt jobbágyoknak és a községnek, mint a jobbágyok összességének át- (nlluvio) tuengedtettek. Az úrbéri viszony mszűntével a jobbágyok kezén talált ur- la/dona. béri földek megváltás folytán a volt jobbágyok és község tjdonává váltak ugyan, de a fennállott úrbéri kapcsolatnál fogva földterületnek csakis azon részei, melyek a volt jobbágyok és a földesúr közötti barátságos egyezség, vagy birói rendezés folytán az illetők korlátlan tjdonába és birtokába jutottak. A keresethez csatolt térvázlatban A. alatt jelölt iszapolás oly földterülethez rakodott, melyre vonatkozólag alj), tagadásával szemben, a felp.-i község azt, h. ezen földterület a földesúr által a község, mint a volt jobbágyok összeségének tjdonába barátságos egyezség folytán — minth. felp. maga állítja, h. a viszonyok egyezség folytán és nem bíróilag rendeztettek — jutott volna, beigazolni képes nem volt, minélfogva ezen földterület, mint a volt földesúrnak tdonát képezett és általa a községnek át nem engedett földterület jelenleg is a volt földesúr tulajdonának tekintendő. Tek. tehát, h. a partnövcdek (alluvio) annak tjdonát képezi, kinek földéhez az iszapolás folytán rakodik, felp.-i községet keresetével annál inkább elutasítani kellett, mert alp. ezen földterület után a rajta épült malomházat tdonosaitól nemcsak malombért, hanem földbért, is húzott, mi által tjdonjogát ezen földterületre nézve évek hosszú során át és a felp.-i községtől nem háborítva, tényleg' gyakorolta. (82. aug. 24. 7041.) — Bp. tábla: Hhagyja. Ind.: Felp. község a kereseti partnövi dékhez, áradványhoz. való igényét arra alapítja, h. ezen áradvány a község beltelki területéhez járulván, mint ennek növedéke felp. községet illeti. A birói szemle által azonban megállapittatott, hogy a kérdéses áradványnyal szomszédos terület a község tjdonát nem képezi, h. azon terület a marosparti vontató-uthoz tartozik, melyen malomházak és kertek léteznek, mely malomházak a tanuk vallomása szerint az 1828—1830 és későbbi években épőltek s melyektől az illető birtokosok a földesúrnak malomtaksát, földbért is fizettek ; ezen területekhez tehát a községnek igénye nem lehetvén, a növedékhez sem tarthat igényt. (84. szept. 24.) — Curia : Hhagyja. (85. márcz. 30. 142. P. X. 5.) 29. Curia: Felperes keresetét az árverésen megvett birtokon létező ter- Az árverési menyek jogtalan elritele által szenvedett kár iránt Indítván, az 1881. éxivevö igénye az LIX. t.-cz. 47. §. rendelkezése, mely szerint két egybehangzó itélet ellen ingatlan tertovábbi felebbezés helyt nem foghat, ez esetben nem nyerhet -alkalmazást mesére. és ez okból alperes felebezés folytán az ügy érdemleg felülvizsgáltatott. Való ugyan, hogy felperes az A. alatti 1885. április 17-én kelt végzés szerint a n.-kanizsai 845. sz. tjkben felvett 990. és 1,021. hrsz. fekvőknek V. Jánost illető fele részére tulajdonosul bekebleztetett, és hogy B) szerint 1885. június hó 16-án ezen birtokrész birtokába a helyszinén biróilaubehelyeztetett, mely behelyezés a beadott előterjesztés jogérvényes elvetésével K. János ellen is jogerőre emelkedett: azonban a B. alatti jkvből nem tűnik ki, hogy a helyezés az azon ingatlanon akkoribban létezett terményekre is kiterjesztetett és felp. birói végzést sem mutat fel, mely a birtokba helyezést ezen terményekre is elrendelte. Tekintve, hogy a végrehajtási árverés nem K. János, hanem V. János ellen eszközöltetett és hogy a termények nem a végrehajtást szenvedett fél által lettek elő-