Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 4. kötet (Budapest, 1894)

246 ÖRÖKLÉSI JOG ÉS ELJÁRÁS. Végrendeleti mégis „a végrendeletében foglalt intézkedéseit elmebajánál fogva meg uem öröklés. fontolhatta azért, mert a betegségéből folyó butasága miatt az erre való Végrendelte- képesség nála hiányzott". .. továbbá mert nála" ... az elmebeli mfontolás és tési képesség, képesség már . . . 1882. szept, 11. hiányzott és állandóvá lett olykép, h. világos időköz (lucidum intervallum) fenforgása már 1882. szept. 11. ki volt /.árva annál is inkább, mert ezen bántalommal lucidum intervallumról egyáltalán szó sem lehet" ; továbbá mert . . betegségének lefolyása is azt bizonyítja, h. ő 1883. ápr. hóban, tehát 8 hónapra rá szellemi butaságának még fokozottak állapotában volt s habár az, h. teljesen öntudatlan állapotában lett volna, ez időben meg nem állapitható, de annyi bizonyos, hogy jelzett elmebetegségénél fogva cselekedeteinek jelentőségét megitélni nem volt képes és igy cselekedetei beszámítás alá nem jöhettek s mert végre <lr. Kr. Ebing bárónak az alp.-esek részéről 1247/92. sz. a kérvényük, illetve a tanúvallomások és szakértői vélemények felett adott észrevételek kapcsán bemutatott eltérő szakvéleménye, mint nem a perben és kellő időben érvényesített, az ítélet hozatalnál bírói figyelembe vehető nem volt sth. (92. nov. 7—9. 9977.) — Curia: A kereset főtárgyára nézve mindkét a-bíróság ítélete mváltoztattatik, a báró R. József által 1883. ápr. 17-én alkotott végrendelet érvényesnek kimondatik s ennek folytán felp. keresetével elutasittatik. Ind: A Sz. Mihály, Á. József és T. János szakértők egybehangzó véleményével, továbbá M. Mihály és G. Albert végrendeleti tanuk vallomásaival be van bizonyítva, h örökhagyó báró R. József 1883 április 17-én alkotott végrendeletét egész terjedelmében sajátkezüleg irta és irta alá. Ezen végrendelet olyan értelmesen van szerkesztve és szabatosan leírva, h. az határozottan az örökhagyó épelméjüségét mutatja s felp. arra nézve, h. az örökhagyó ezt a végrendeletet valakinek a befolyásolása alatt szerkesztette vagy irta volna le, a legkisebb bizonyítékot sem szolgáltatott. Továbbá Sz. Lukács, az örökhagyó volt cseléde azt tanúsította, h. az örökhagyó ő vele a végrendelet tétele napján V. Barnabást végrendelkezés czéljából és azzal az üzenettel hivatta mag'ához, h. még más valakit is vigyen magával, a V. Barnabás által felkért M. Mihály és G. Albert végrendeleti tanuk pedig azt tanúsították, h. az örökhagyó, midőn nála mjelentek, azzal a nyilatkozattal fogadta őket, h. végrendeletet kíván tenni s az általa már előre elkészített végrendeletet előttük felmutatta, azt egész terjedelmében sajátkezüleg irt végakaratának kijelentette, arra a keletet és a nevét sajátkezüleg aláirta s egyúttal a végrendeletre vezetendő záradék iránt M. Mihály egyik végrendeleti tanúval értekezett, a végrendelet kiállítása után pedig M. Mihály egyik végrendeleti tanút mbizta, h. a végrendeletet közjegyzőnél téteményezze le, s az erre vonatkozó mbizást a végrendelet boritékára sajátkezüleg reá vezette. Ugyanezen végrendeleti tanuk azt is tanúsították, h. ők a végrendelet kiállítása alkalmával körülbelől egy óráig tartózkodtak az örökhagyónál és az ez alatt az idő alatt velők folytonosan értelmesen beszélt s rajta az elmebajnak legkisebb jelét sem vették észre. Örökhagyónak a végrendelet megalkotására irányzott és a végrendelet minden kellékeit figyelembe vevő ezen cselekményei azt bizonyítják, h. az örökhagyó 1883. ápr. 17. kelt végrendeletét ép elmével és szabad akarattal alkotta meg. S h. örökhagyó ebben az időben végrendelkezósi képességgel birt, ezt támogatja még az ellenirathoz 2. sz. alatt csatolt vógrendelettervezet és az annak végére irt levél is, melyeket örökhagyó a fentebb említett