Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 4. kötet (Budapest, 1894)

ÖRÖKLÉS] JOG KS ELJÁRÁS. 247 végrendelet kelte előtt 4 nappal egész terjedelmében sajátkezüleg irt és a Végrendeleti melyek szintén ép elmére mutatnak. Ezekkel a ténybeli bizonyítékokkal Öröklés, szemben a tanuk vallomásai és az orvosszakértők véleménye nem fogadba- Végrendelketök oly nyomós bizonyítéknak, h. azok alapján az örökhagyó által 1883. zési képesség. ápr. 17. alkotott végrendeletét végrendelkezési képesség hiányából érvénytelennek kimondani lehetne. Nem fogadhatók el nevezetesen azért, mert S. János. K. Amália. S. János és Sz. Lukács vallomásaiból csak annyi látszik bizonyosnak, h. az örökhagyó a végrendelet tétele ideje'ben nagyfokú idegességben és üldözési rögeszmében szenvedett, de nem látszik bizonyosnak az is. h. örökhagyó a: eszének használatában nem volt. Dr. K. Frigyes és dr. M. János gyógykezelő orvosok az A. a. kérdések 6. pontjára és a NB. alatti kérdések f) pontjára (előleges kihallgatáskor) adott feleleteikben azt tanúsították ugyan. h. ők és dr. Sch. Ferencz az örökhagyót 1882. szept. ü-én mvizsgálták és h. akkor rajta az előrehaladó hüdéses butaságnak előző időszakát állapították meg és azokat a jelenségeket, melyekre ezen véleményüket alapították, fel is sorolták, a betegség későbbi állapotára nézve ellenben már általánosságban csak azt tanusitották, h. a betegség 1882. szept. 11-től 1883. jun. l-ig, a meddig ők az örökhagyót gyógykezelték, fokozódott és h. ezen időköz alatt tett látogatások alkalmával az örökhagyót épelméjiinek és végrendelkezésre képesnek nem találták, azokat a tüneteket ellenben, melyekből a betegség fokozódását és végrendelkezési képtelenséget észlelték, egyáltalában meg- nem emiitik s e miatt vallomásaik a betegség abban az időben való állapotának felismerésére, midőn a végrendelet kelt, adatokat nem szolgáltatnak. Azonfelül ezen tanuk vallomásai lényeges kérdésekre nézve egymással ellenmondásban vannak. Nevezetesen: dr. M. János a C. alatti kérdések 7. pontjára és az L. alatti kérdések 8. pontjára adott feleleteiben azt tanusitotta, h. ő és dr. K. Frigyes a betegséget már az 1882. szept. 11-én foganatositott mvizsgálás alkalmával gyógyithatlannak állapították meg; dr. K. Frigyes ellenben az A. a. kérdések 7. pontjára és a K. a. kérdések 8. pontjára adott feleleteiben a betegség gyógyithatlanságának megállapítását nem tanusitotta. Ugyancsak dr. M. János az L. a kérdések 16. és 17. pontjaira adott feleleteiben azt tanusitotta, h. az örökhagyó nejének kérelmére ő és dr. K. Frigyes az örökhagyót a végTendelet tétele napján mvizsgálták és végrendelkezésre képtelennek találták. Dr. K. Frigyes ellenben az A. a. kérdések 12., 13. pontjára és a K. a. kérdések 13., 14. pontjaira adott feleleteiben azt tanusitotta, h. őt a végrendelkezési képtelenség megállapítása czéljából az örökhagyó mvizsgálására senki fel nem kérte, hanem csak dr. M. János előbb nevezett tanú intézett hozzá egy alkalommal kérdést az örökhagyó végrendelkezési képessége felől, a mi arra mutat, h. ez iránt dr. M. János maga sem volt egészen tisztában. Dr. Sch. Ferencz tanú pedig saját vallomása szerint az örökhagyót pusztán 1882. szept. 11. és csak félóráig figyelte meg s az a vallomása, h. az örökhagyón a hüdéses butaság ekkor már előrehaladt állapotban volt, a dr. K. Frigyes és dr. M. János tanuk fentebb idézett azon vallomásával, h. a betegségnek csak előző időszakát állapították meg, ellentétben van. Végre di*. L. Károly, dr. O. Gusztáv és dr. T. Endre orvosszakértők az örökhagyót meg nem figyelték és a nem saját észleleteiken alapuló azon véleményüket, h. az örökhagyó 1883. ápr. 17. súlyos elmebetegség oly előrehaladott állapotában volt, h. végrendelkezési képességgel nem birt, egyáltalában nem