Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 4. kötet (Budapest, 1894)
ÖRÖKLÉSI JOG ÉS ELJÁRÁS. 245 sásunk és judicaturánk I". L. 1887: 2!». 30. Török .hhn>s: Az 1876 : Végrendeleti XVI. t-cz\ §§-áról. J 1887. 428. E. Trux Hugó: A közös vég-rendelet öröklés, borítékának icülzetére végrendelkezők által tett azon feljegyzés, hogy a közös végrendelet csak mindkét végrendelkező halála után hirdettessék ki, a bíróság által figyelembe vehető-eV J. K 1885. 172. — Weisz Bernát: A közvégrendeletek külkellékeinek értelmezéséről. M J. X- 68. — Ugyanerről, u o. Plihál JUT. 151 — Weisz Bem,: A végrendelel bemutat, a közjegyző által, .i L890. 20 Ugyanerről, u o Csanády Béla, 58. — Zagyva Lajos: A végrendeletek kihirdetéséről. .1. 1886. 362. N. N.: Az 1876:XVI. t.-í /.. alkalm. az annak életbelépte előtt alkotott végrendeletekre. Tv visszaható ereje. 1'. XI. 137. — N. N.: Az örökös helyettesítés értelmezése; végrendeletet részben elfogadni, részben pedig a köt. r. sérelme miattmegtámadni nem lehet P. T. VIII. 161. c) Joggyakorlat. 383. Bp. tábla: Hhagyja a kir. tábla az e.-biróság Ítéletének I. az Végrendelke1883. ápr. 17-én kelt végrendeletet érvénytelennek kimondó részét, vonat- zési képesség. kozó indokainál fogva és különösen azért; mert dr. K. Frigyes, dr. M. .János és dr. Sch. Ferencz orvosok, a kik közül az egyik az örökhagyót időszakonkint többször tanácskozmányilag, a másik pedig mint rendes házi orvos naponkint, esetleg több izben is látogatta, dr. Sch. Ferencz pedig az örökhagyó elmebeli állapotának megvizsgálása végett az előbb nevezettekkel 1882. szept. 11-én tartott orvosi tanácskozmányban részt vett, már ezen a napon megállapították, h. az örökhagyó előrehaladó hüdéssel párosult butaságban szenved. Már pedig a szakértőkként mhallgatott e nembeli szaktekintélyek egybehangzó véleménye szerint: „e betegségnek különböző, de egymással összefolyó fokozatai vannak ugyan, de ha a betegség jelenléte már megállapítható, akkor olyan fokozata, melyben az elmebeli mfontolási képesség még megvan, nem létezik, sem olyan fokozata, melyben ezen mfontolási képesség csak koronkint szenvedne", ha nem „azon állapot, amidőn a mfontolási képesség hiánya teljes és állandóvá lesz : már akkor következik be, a mikor a betegségnek magának jelenléte constatálható"; mert továbbá M. Mihály és G. Albert végrendeleti tanuk vallomásuk szerint az örökhagyót a végrendelet tételénél ép észszel bírónak és végakarata nyilvánítására képesnek nyilvánítják ugyan és ugyanerre engednek következtetést a végrendelet szövege, irálya, irása és aláírása is, mégis mindezek a végrendelet érvényessége mellett nem vehetők birói figyelembe a szakértők ama határozott véleményével szemben, h. egy „olyan fokú elmebeteg, daczára a mfontolási képesség állandó és teljes hiányának . . . képes lehet akár papírról papírra, akár pedig diktálva ugy irni, sőt kivételesen fog'almazni is, a mint az a jelzett okiratokon látható", továbbá, h. . . . „báró R. József 83. ápr. 17. súlyos elmebetegség előrehaladott állapotában volt, intézkedéseiben és ténykedéseiben véletlen impulsusoknak volt kiszolgáltatva, amiből azonban nem következik az, h. minden intézkedése okvetlenül a mforditottja legyen a helyesnek, mert bár czéltudatlanul és egészséges initiativa nélkül és így a beszámithatás teljes hiányában, tehát néha véletlenül oly intézkedéseket és egészséges motívumokból fakadnak" . . . továbbá, h. báró R. József „daczára a fenforgott súlyos elmezavarnak, képes volt vagyona felett az alakiságok mtartása mellett és „színleges" mfontoltsággal rendelkezni".
