Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 3. kötet (Budapest, 1893)

I. VAGYONJOG. 23 pénzben leteendő, nyilvánvalóan az következik, h. a nem /hetes esetében a Kisajátítás. kisajátítást szenvedők kérhetnek ugyan végrehajtást, de ennek elrendelésére a végrehajtási eljárást szabályozó 1881: LX. t.-cz, általános szabályai alkalmazandók; a most idézett törv. 2. §. értelmében pedig a kielégítési végrehajtás elrendelése nem a tkvi batóság. hanem a kártalanítási összeget megállapító birtokbirósúg hatásköréhez tartozik; s mert a tkvi batóság által a vasutak és csatornák kisajátitása esetében csak a kártalanítási összegnek tényleges kifizetése eszközlendő, az 1868 :1. t.-cz. 18. §., illetve az ezt módositó 1881: XLI. t.-cz.-ben meghatározott módon, ellenben a tkvi hatóság magának a kielégítési végrehajtásnak elrendelésére illetékes nem lehet. (91. decz. 16. 26712. Ü. L. 92. 1.) 2. Hitbizomány. 52. Bp. tábla: A kiigazítási kereset tárgyát a helyszínelés alkalmával Hitbizomány. elkövetett hibák és mulasztások helyrehozása képezvén, jelen keresetnek Hitbizomány csak azon esetben adatnék hely, ha a kérdéses ingatlannak hitbizományi fenállásának minőségét a hitbizomány összes kellékeit teljesen bizonyitó okiratokkal bizonyítása kimutatta volna, mely eset azonban ezúttal fenn nem forog, mert eltekintve (kiigazítási attól, h. fp.-ek a keresetnek alapul fektetett A) B) C) D) és E) alatti végren- perben). deleteknek, valamint a H) a. egyezségnek eredetijeit be nem mutatták, sem azoknak közlését alp.-éktől, a mennyiben t. i. azon okiratok azok birtokában vannak, vagy rendelkezésűk alatt állanak, az 1868. évi LIV. t.-cz. 188. §. szabályozott eljárás utján nem szorgalmazták, alp.-ek pedig a jelzett eljárás határán kivül oly okiratokat, melyeket magok használni nem kivánnak, közölni nem kötelesek s ekként ezen okiratok eredetijeinek létezése s azok tartalmának az eredetiekkel való megegyezése bebizonyitva nincsen és ezen hiány a fp.-ek által felhívott tanuk vallomásaival sem pótolható, mert ha a tanuk által az L) alatti kérdőpontokhoz képest bizonyittatnék is, h. a felhívott végrendeletek gr. P. L. tanúnak násoczi levéltárában vannak, ezen vallomás az eredetieket nem pótolná, sem ezek egy magánlevéltárból hivatalból előszerezhetők nem volnának s ennélfogva az e.-biróság az ez irányban kért tanúkihallgatást helyesen mellőzte, a felhívott végrendeletekkel, ha azok eredetijei bemutattatnának is, a kérdésben forgó s a tordai 1. sz. tkvben foglalt ingatlanok hitbizományi minősége bebizonyitva nem volna. Ugyanis eltekintve attól, h. a fp.-ek perbeli előadásai szerint a hitbizományt megáliapitó első szerző br. P. S. A. '/• alatti végrendelete hitbizományi megalapító rendelkezést nem tartalmaz s abban végrendelkező utódait kéri. h. kettős hitbizományt felállítani s arra kir. megerősítést kieszközölni iparkodjanak, a hitbizomány törvényességéhez ugy az ujabb, mint a régibb törvények értelmében kir. jóváhagyás kívántatik és kívántatott, hogy pedig a peres felek elődei által fp.-ek állítása szerint alapított hitbizomány kir. megerősítést nyert volna, azt fp.-ek kimutatni képesek nem voltak. Nem bizonyítják a vitatott hitbizomány törvényes fennállását a G) illetve L) és P) ítéletek, mert azok nem az ezen perben szereplő felek vagy velők egy tekintet alá eső elődeik közt lefolytatott perben keletkeztek, sem a jelen per tárgyát képező ingatlanokra nem vonatkoznak s igy a vitás kérdés sem a jelen perbeli felekre, sem a jelen per tárgyára vonatkozólag az említett