Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 3. kötet (Budapest, 1893)
I. VAGYONJOG. 19 évben, mikor t. i. fp. földesuraság vásártartási jogot nyert, a közlegelörö' Tulajdon. lett vásártérnek kihasítva, továbbá, hogy azon idő óta e területre nézve a használat a jp., mint földesuraság és alp. község közt megosztva volt akképpen, h. azt fp. csupán vásárok tartására alj), pedig legelőül használta és h. e megosztott használat a jelen per megindításáig az elbirtokláshoz megkívántató idő és meghaladó állandó gyakorlattal erősíttetett meg, ellenb. fp. földesuraságnak azon állítása, h. ö a közlegeiöböl kihasított tér helyett saját földeitől alp. községnek más területet adott, a fentemiitett hosszú gyakorlattal szemben sem a község által a földesuraság ellen a közlegelőből elfoglalt terilhtekért való kárpótlás iránt még 1841. évben indított 1861. évig folytatott, de elintézetlenül maradt úrbéri perre vonatkozó ügyiratokkal sem másképp bizonyítottnak nem tekinthető: fp. keresetének helyt adni nem lehetett, ill. a kérdéses vásártér használatára nézve az eddigi állapotot fennhagyni kellett. Alp. két rendbeli viszonkeresetére nézve hhagyóan volt a tábla Ítélete é. p. a vásártérhez való tjdonjog iránti viszontkereset elutasítására nézve azért, mert alp. község az emiitett úrbéri perben maga sem követelte a kérdéses vásártér visszaadását, hanem általában csak kárpótlást kért a földesuraság által a közlegelőbó'l elfoglalt ezen és még több más területért, mi által megnyugvását fejezte ki abban. h. legeló'beli illetménye annyiban, a mennyiben az a földesuraság foglalásai által csonkittatott, úrbéri uton egészíttessék ki. A vásártér használatáért 90. évtől fogva követelt vásári dijak megfizetése iránti viszonkereset elutasítására nézve pedig azért kellett a tábla ítéletét hhagyni, mert alp. nem bizonyitotla. h. fp. ily dijaknak a község részére való fizetésére magát kötelezte. (91. okt. 6. 794. J. Sz. V. 1769.) 40. Bp. tábla: Köztudomású dolog, a hazai törv.-ek és ezeken Zaidó hitközalapuló felsőbb hatósági rendeletek is azt tanúsítják, h. ugy a congressusi. se9} vagyon mint az orthodox és a status quo ante alapon álló izr. hitközségek összevert tulajdona ugy állampolitikai, szempontból, mint a zsidóság álláspontjából is egy és ugyanazon vallásfelekezethez tartoznak. Kétségtelen, tehát az is, h. habár Pozsony városában ez idő szerint az ottani zsidóság részben a congressusi, részben pedig az orthodox szabályzat alapján szervezkedett hitközségben külön ritus szerint gyakorolja a hitélet külső cselekedeteit, eme szervezkedések által az egységes zsidó hitközség, mely a jelen per tárgyává tett ingatlanok tulajdonosául van tkvileg bejegyezve, lényegében mit sem változott s egységes felekezeti jellegénél fogva a pozsonyi összes zsidóságot ma is épen ugy magában foglalja, mint foglalta régi szervezetlen állapotában A miből okszerűen következik, h. a Pozsony városi zsidóság összegét egészben ill. s ugyanannak vallásos és oktatási czéljaira szolgáló s már ily rendeltetésénél fogva is megoszthatlan hitközségi vagyont képező peres ingatlanok tjdonát, magának sem fp. orthodox, sem alp congressusi izr. hitközs. sem egészben, sem részben nem követelheti, kívánhatják legfeljebb azt, h. miután mindketten oly czélok elérésére alakultak, a melyek a tkvbe bejegyzett egységes hitközségnek is feladatát képezték, a szóban levő vagyonok használatában s jövedelmében bizonyos mhatározott arányban részesüljenek, ámde a használati arány megállapítása nem a bíróságok, hanem a közigazgatási hatóságok hatáskörébe tartozik. (90. decz. 10. 48059.) Curia. Mindkét alsóbiróság ítélete az egész perbeli eljárással együtt az 1881: L1X. t.-cz. 39. §-a 6. pontja alapján hivatalból megsemmisitetik. Ind.: A kereset az egységes izraelita hitfelekezet tjdonát képező 2:
