Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 3. kötet (Budapest, 1893)

282 ÖRÖKLÉSI JOG. Végrendeleti elismerését s ezzel szemben öröklési igényeiről való lemondását, az elisöröklés. merést és lemondást kifejező szavakkal jelentette volna ki, de abban, hogy Végrendelet fp. a végrendelet tartalmának vele történt közlésé után beleegzezett, hogy a érvénytélem- hagyatéki javak a végrendeleti örökösök tjdonába menjenek át s a tjdonjog tése. azok nevére kebeleztessék be, a végrendelet érvényességének elismerése s ezzel szemben öröklési igényeiről való lemondása ben foglaltatik. Fp. perirataiban nem is állítja, azt, h. az egyezség mkötésénél mtévesztve lelt volna, hanem csupán azt, h. igényeire nézve nem lett felvilágosítva, ami azonban fp.-t az egyezségtől való egyoldalú elállásra föl nem jogosítja. Azon körülmény, h. a kérdéses egyezséget a gyámhatóság jóvá nem hagyta, az egyezségnek fp.-sel szemben való érvényességére befolyással nincs, mert az egyezségnek felülvizsgálása a gyámhatóság hatáskörébe csak annyiban tartozott, a mennyiben az a kiskorúak érdekére vonatkozott, a fp. mint önjogu személy akaratnyilvánításának érvényességét pedig meg nem szüntethette. — Curia : Hhagyja. Ind.: Néhai B. J. Monoron 1882. aug. 12-én kelt irá&beli végrendeletének, az eredetben csatolt végrendelet tanúsága szerint, két záradéka van: az egyik ugyanis, melyben a felvett okirat végrendeletnek nevezve, e minőségben felolvasottnak, megmagyarázottnak, hhagyolt és megerősitettnek mondatik, magában a végrendelet szövegében foglaltatik és egy külön záradék, mely a szövegben foglalt záradék részbeni ismétlését képezi. Annak figyelembe vételével tehát, h. az 1876 : 16. t.-cz. 6. §-a csakis azt kivánja meg, h. a tanuk bizonyitása magán az okiraton foglaljon helyet és a Curia már több izben kimondotta azt, h. a végrendelet szövegében foglalt záradék, mint szintén magán az okiraton levő, a törvény rendelkezésének mfelel, továbbá figyelembe vételével annak, h. a felhívott végrendelet szövegében foglalt s fentebb idézett tanúsítvány tartalmánál fogva csakis a tanukkal hozható kapcsolatba és így csakis a tanuk bizonyítványának tekinthető; tekintetbe véve ezenkívül azt is, h. a szövegben levő tanúsítvány lényegileg az 1876 : XVI. t.-cz. 6. §-ában előszabott alakiságok mtartását bizonyítja és nemcsak a második záradék után következő tanuk névaláírását, hanem M. jegyző aláírását is megelőzvén, a szövegben foglalt záradék 1876 : XVI. t.-cz. 1. §-ának mfelelőleg négy tanú által bizonyittatik ; és tekintettel végre arra, h. a névaláirás azon módja, amely az aláiró személy személyiségét kétségtelen módon jelöli meg, az eljárási szabályoknak mfelelö névaláírást képez, s h. jelen esetben fp. sem vonja kétségbe, h. a végrendeleten látható M. K. jegyző névaláirás, a per során tanúul is kihallgatott M. K. községi jegyzőtől származik és így nevezett a végrendelet negyedik tanujául volt elfogadandó, jelen esetben néhai B. J. végrendelete érvényesnek volt kimondandó és ennek következtében fp.-t azért kellett keresetével elutasítani, mert fp.-nek az előrebocsájtottak értelmében érvényes végrendelet ellenében csakis kötelesrészre lehetne joga, erről azonban, az e.-b. helyes indokai értelmében, az által, h. a végrendeletet elfogadta, a hagyatéki vagyonnak a végrendelet alapián történendő felosztásába beleegyezett: lemondottnak volt tekintendő. (91. jun. 21. 7033/90. Ü. L. 91. 31.) 646. Bp. tábla: De nem lehetett külkellékek hiányából sem az örökhagyó végrendeletét érvénytelennek kimondani, mert fp. keresetében alakiság szempontjából e végrendeletet meg nem támadván, válaszában többé ez alapon a végrendelet érvénytelenítését nem kérhette. Mindezekhez képest tehát fp.-t a végrendelet érvénytelenítésére és ebből folyólag az arra terjedő kérelmével