Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 3. kötet (Budapest, 1893)

18 I. VAGYONJOG. Tulajdon. továbbra is megilleti, a mennyiben pedig a Maros vize a régi elhagyott medertől észak felé húzódva, észrevétlenül hagyta el medrét, fp -eket, mint akikkárt szenvedtek, kárpótlás illeti. Fp.-ek állítják is, h. a Maros az aj térképen kitüntetett helyen, mely az a) terület északi határvonalával összeesik, szakadt be egyszerre, eddigi szárnyát elhagyva, a toki úrbéres földekre, a peres területet érintetlenül hagyva és mosott magának uj medret, melyet folyton észak felé tágitva, az a) porondot hagyta maga után és azt az állítást, vagyis, h. Maros folyását egyszerre változtatta m. és az «) területet érintetlenül hagyta az általuk hivatkozott számos tanú T. T. és J. A. szakérté' mérnökök bizonyitják is s bárha C. J. is a talaj alkotását véve alapul, ugvanezt, valamint azt bizonyítja, h. az a) terület ős föld, mely a Maros által a fp.-ek birtokától elszakittatott ugyan, de a felületen vizárok által okozott változásoktól eltek., ma is alapjában változatlanul fennált és ezek alapján az volna megállapítható, h. a fp.-ek által a keresetben felsorolt földrészletek az a) peres területtel azonosak, mégis fenforog másrészről az, is, hogy alp. azon állitása mellett, miszerint ez a peres földáradvány, az általa hivatkozott s számra nézve a fp.-eket meg nem közelitő tanuk vallomásával, továbbá Cs. M. mérnök-szakértő és L. L. és H. Gy. geologusak véleményével szinte bizonyítékot szolgáltatott. Nincs tehát teljes és kétségtelen bizonyíték sem arra, h. ez a peres föld mintegy érintetlenül maradt egész szaki ttatott el Tok község határától, sem arra. h. az keletkezését a folyam működésének köszöni, vagyis, h. földtani értelemben vett és ujabb áradványt képez ; de a fenforgó esetben ez a kérdés a per kimenetelére nézve nem bír döntő fontossággal, mert maradt légyen ez a föld eredeti állapotában, vagy Tceletkezitt légyen a folyam iszaplerakodása áltál, ehhez a területhez nem alp.-nek, de fp.-eknek lehet csak igénye. Mert ha a föld előbbi he'yén érintetlenül mmaradt és ill, a fp.-ek földjétől csak elszakittatott, ugy a fenálló jogelvek szerint fp.-ek erre tjdonjogukat nem veszítették, ha pedig a peres föld a folyam lassú iszapolásának eredménye, ez sem állapitja meg arra a!}), tjdonjogát, mert jogi értelemben vett áradványt (alluvio) olyan föld képez, melyet a viz észrevétlenül valamely parti birtokhoz hozzácsatolt, a mi tehát parti birtokot feltételez; ez az eset azonban itt fenn nem forog, mert. mint ezt a mbiróság helyesen megállapította, a mennyiben ez esetben föld és iszap lerakodásról lehetne szó, ez a lerakodás nem alp. partjához történj hanem az elhagyott meder azon oldalán, mely azon időben, midőn a Maros vize még a B) a. helyen folyt, kétségtelenül fp.-ek birtokát képezte. Nem lévén tehát a peres föld semmiképpen az alp.-i part növekedése, arra alperes igényt nem támaszthat, hanem feliszapodás esetén is ez a föld fp.-eket ill., mert az a terület, melyen az állítólagos feliszapodás történt s amely a halárt képezett régi Maros medrén tul esett, fp.-ek tjdonát képezte, ennek a lerületnek növedékére tehát csak ők tarthatnak jogszerűen igényt. (91. jun. 11., 9090/90. J. Sz. V. 290). Vásártér tu- 39. Curia: Fp., mint a hánát-komlósi 187. sz. tkv. 17. sorszám lajdonjoga. alatt felveti (78—-81) hrsz. alatti vásártérnek tjdonosa keresetét arra intézi, h. alp. község a fent jelzett területen gyakorolt legeltetéstől bíróilag tiltassák el. Az e.-bíróság fp.-rest e keresetével helyesen utasította el. mert jóllehet az emiitett vásártér tkvi helyszíneléskor egyedül fp. részére vétetett fel s az, h. alp.-t azon vásártéren legeltetési jog illeti, a tkvben kitüntetve nincs, mind azonáltal, minth. a per adataiból kitűnik, h. az említett terület még a 2i.