Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 3. kötet (Budapest, 1893)

210 I. VAGYONJOG Váltótörvény, lényegesebb körülmény nem tanusittatik, h. a váltó a telepesnek fizetés 98 101. §§. végett bemutattatott, mert az óvatoló személynek az iránti kérdezó'sködése. Óvás. »vajjon ezen váltó fizetésére és fedezésére történtek-e intézkedések*, a váltó tényleges bemutatásával nem azonos, sem annak helyét nem pótolhatja, a h) alatti órásból a V. T. 99. §-ának ellenére az sem tűnik ki, h. az óvás, kinek a mkeresésére és ki részére vétetett fel, már peri/f/ az oty óvás, melyből ez ki nem tűnik, a visszkereseti jogok fentartására a V. T. 99. §-a szerint egyáltalán alkalmatlan. Mintli. tehát alp., mint a kereseti váltó kibocsátója ellenében a visszkereset szabályszerű s a V. T. 41. és 99. §§-ainak mfeleló' óvással fenn nem tartatott: fp. vele szemben, az elsőbirósági itélet mváltoztatása mellett keresetével elutasítandó volt. Mjegyeztetik különben, h. ha az óvás szabályszerűen vétetett volna is fel, fp. a kereseti összegnek azon 26 frt 70 krnyi részével, melyet a váltóra vezetett nyugta szerint a szepesi 7 bányaváros takarékpénztárnak per- és végrehajtási költség fejében fizetett, mégis el lett volna utasitandó ; mert a 1'. T. 51. §. 2. pontjában emiitett költségek alatt, melyeket a beváltó forgató előzőjétől követelhet, csak az anyagi váltójog alapján követelhető költségek, de a per és végrehajtási költségek, melyek a visszkeresönek saját mulasztásából merültek fel, nem értetitek. (99. nov. 12. 4175.) — Curia: Hhagyja., mert a V. T. 99. §-ában tüzetesen mhatározolt óvás kellékei valamelyikének hiánya az óvatolt váltó tartalmából és következtetések utján nem pótolható. (91. decz. 10. 225. P. T. XXIII. 23.) 505. Curia : Ha az óvásban meg van nevezve azon részvénytársaság, melynek mkeresésére vagyis mely részére az óvás felvétetett, azon phgsikai személynek mnevezése, ki a váltót a részvénytársaság részéről az óratoló személyhez hozza, nem szükséges. Ha az óvásban foglalt körülményekből kitűnik, h. a telepes a váltó bemutatásánál nem volt otthon, akkor az óvás nem válik érvénytelenné az okból, mert a telepesnek honn nem léte abban kifejezve nincs. (90. jul. 1. 501.) 102 , 103. §§. 506. Curia : A B) a. mellékelt óvás tartalma szerint az óvatoló kirVáltócselek- közjegyző 1890. május hó 5. napján déli 12 órakor jelent meg a váltón mények helye telepesként mjelölt osztrák-magyar bank aradi fiókjának üzleti helyiségében és ideje. s mutatta be a váltót fizetés végett, a dolog természeténél fogva tehát nem szenved kétséget, h. az A) a. váltó óvatolása 1890. május hó 5. napján déli 12 óra, vagyis a fizetési idő letelte után a V. T. 4-1. §-a rendelkezésének mfelelően történt. Az a körülmény, h. az óvás a fizetési napon déli 12 óra után, azonban délutáni 2 óra előtt vétetett ki, az óvás érvényességére befolyással nem lehet, mert a váltói jogök érvém/esitésére vagy fenntartására szolgáló cselekmények teljesítésére mszabott határidőnek a V. T. 102. §-ban órák szerint kijelölése főleg azon fél részére szolgáló kedvezménynek tekintendő, kinél a kérdéses váltócselekmény teljesítendő, ki mkivánhatja ezen óráknak betartását s ki ezen órákon kivül joghatályos nyilatkozatot vagy cselekményt tenni nem köteles ; ha azonban a kötelezett fél ezen időbeli kedvezménynyel nem él s a törvényszabta határnapokon belül váltójogi nyilatkozatot vagy cselekményt nem teljesít, az erről felvett tanúsítvány, jelen esetben a fizetésnek a telepesnél mtagadásáról szóló B) a. óvás, törrényszerüleg felvettnek és joghatályosnak fogadandó el. (91. decz. 1. 432. J. Sz. VI. 96.) 507. Curia: A keresethez mellékelt óvás annak tartalma szerint 1889. nov. 3-án, amely nap vasárnapra esett, vétetett fel. A V. T. 103. §-a első kikezdésének az a rendelkezése, amely szerint a fizetés abban az