Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 3. kötet (Budapest, 1893)
I. VAGYONJOG. 211 esetben, hogyha a váltó lejárata vasárnapra, vagy a Gergely naptár szerinti Váltótörvény, valamely közönséges ünnepnapra esik, csakis a legközelebbi köznapon kö- 102., 103. §§. vetélhető, ugyanazon törvényszakasz második kikezdésével a váltóóvások Váltócselekfelvéteiére is ki lévén terjesztve, nyilvánvaló, h. az órás vasárnapon fel menyek helyé nem vehető. E szerint a tv. tiltó rendelkezése ellenére vasárnapon felvett és ideje, óvás a váltói jogok fentartására érvényes váltói cselekménynek nem tekintethetvén . . . (92. ápril 20. 880/91. J. Sz. VI. 574.) 508. Curia: Az óvás szabálytalanságára alapitott indoka a másodbiróságnak a jelen esetben azért nem fogadható el: mert a kereseti váltón makói lakosként kijelölt intézvényezett Ch. Pál az elfogadás alkalmával telepest, vagyis azon személyt, kinél a fizetés Ipolyságon, mint a váltóban kijelölt fizetési helyen, teljesitendő lesz, a váltón ki nem jelölvén, a V. T. 24. §-a értelmében az tételezendő fel, h. a fizetést a telep helyén (Ipolyságon), tehát oly helyen, a hol neki a váltó tartalma szerint sem üzleti helyisége, sem lakása nincsen, maga kívánja teljesíteni. A váltónak ily szövege mellett, az annak fizetés végetti bemutatása végett mkeresett kir. közjegyző tehát helyesen járt el akkor, midőn az elfogadót az óvásban kitett helyeken kereste s nem követett el a V. T. 102. §. 2. bekezdésében foglalt rendelkezésbe ütköző mulasztást az által, h. az elfogadónak üzleti helyisége, illetve lakása iránt nem tudakozódott; a jelen esetben annyival kevésbé, mert alperesek azt, h. az elfogadónak az óvás felvétele idejében Ipolyságon üzleti helyisége vagy lakása volt, nem is állították és igy nvilvánvaló, h. az ez iránybani tudakozódás czéltalan volt volna. (91. jan. 20. 930/90. J. 91. 82.) 509. Curia: Vádlottaknak az a cselekménye, h. egy ráltóürlapra id. §• V. Jánost elfogadóként oly módon aláírták, h. névaláírását kézjegygyei tűn- Hiányos alátették ki. nem vonható a BTK. 403. §-a súlya alá, mert a V. T. 104. %-a írás. szerint oly váltónyilatkozatnak, mely névaláírás helyett kézjegygyei eszközöltetik, a nélkül, h. ezen aláírás törvényszabta módon hitelesíttetnék, váltójogi haálya nincsen; és mert ekként vádlottaknak ezen cselekménye az összegre és ilyen váltó űrlapnak köztörvényi jellegére való tekintettel a BTK. 402. %-ának első bekezdésében mhatározott minősítés alá esik. (91. okt. 23. 8516. J. Sz. VI. 111.) 510. Bp. tábla : Az a körülmény, h. alp. mint kötelező szerződő fél, 105. §. fp.-t mint jogosított felet és nem egy harmadik személyt, bízott meg a közöt- Megbízott á'tük keletkezett váltószerződés alkalmával nevének a váltóra leendő írásával, tali aláírás, alp. váltójogi kötelezettségén mit sem változtat; mert teljesen közömbös az, h. a váltónyilatkozat ki által vezettetett a váltóra, ha bizonyittatik, h. a nyilatkozó fél váltói kötelezettséget kiván vállalni. A V. T. 105. §-a pedig nem azt rendeli, h. a mbizott által a névaláirás csakis az ott emiitett alakban történhetik; hanem csak az akkor előállható felelősséget szabályozza, ha a színlelt mbizott a váltói nyilatkozatot a mhatalmazási viszony kitüntetése mellett a saját nevével is aláirta; a mely eset jelenben fenn nem forog. (90. szept. 16. 1389.) — Curia: Hhagyja. (91. május 6. 1631/90. J. Sz. Y. 818.) 14*
