Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 3. kötet (Budapest, 1893)

I. VAGYONJOG. 207 helyeselni, minth. a váltók elfogadói állal, kik a VT. 23. §-a értelmében az Váltótörvény, elfogadott összegnek fizetéseért első sorban felelősek, a váltókötelezettségek 92. §. teljesítésére létesitett fenti egyezség kétségtelenül azt mutatja, h. ők a 40 Kifogások. százalékos fizetésével minden kötelezettségtől szabadulni kívántak, ami abban Az egyezség nyert világos kifejezést, h. fp. őket a további tartozásuktól felmentette s igy kifogása, az elfogadók és fp. között a váltóadósságok kielégítésére és mszünésére létesített egyezséggel az A—I. alatti váltókon alapuló váltókötelézettségek nemcsak a váltóelfogadókkal, hanem a kibocsátó és forgató alp.-sel szemben is mszüntettetvén, fp.-nek nincs joga a 40 százalékkal kiegyenlítettnek elfogadott köve. telést bármi részben is alp.-től követelni. (91. szept. 18. 507. J. Sz. V. 708.) 496. Curia: A hitelező váltóval fedezett követelését köztörvényi uton Fedezeti válté. is érvényesítheti, mert ennek a per útnak a választása az adóst bármely jogos kifogásának érvényesítésétől meg nem fosztja, hanem csak a hitelezőre nézve terhesebb, aki ez esetben követelésének jogczimét bizonyítani tartozik. Azon megállapodás, h. lejárat kitöltése nélkül átadott váltó összegét az adós részletekben törlesztheti, a hitelező pedig csak valamely részlet elmulasztása esetén lesz jogosítva azt esedékessé tenni — következtetést enged arra, h a váltó az alapügylet őt származó követelésnek — nem kiegyenlítésére (novatio), hanem fedezetül szolgál. (91. ápr. 24. 44. J. 91. 167.) 497. Bp. VII. ker. jbiróság : Fp. keresetét arra alapította, h. alp.-nek egy 120 frtos váltót azon kötelezettség mellett adott át, miszerint ez utóbbi a váltó érvényesítése körül minden törvényes lépést alkalmazni fog, alp. azonban a kibocsátó elleni visszkeresetet idejében meg nem indította, sem annak meg nem indítása végett fp.-t nem figyelmeztette, minélfogva a váltó jelenleg váltójogi uton nem érvényesíthető, amiből a fp.-nek 120 frtnyi. ill. 40 frtnyi adósságát alp. javára leszámítva, 80 frtnyi kárt okozott alp . mely összegnek mfizetésére őt kötelezni kéri. Alp. tagadta, h. a váltó érvényesítésére magát kötelezte volna s a 2j. alatti óvás alapján tagadta, h. fp. a váltó ellenében értéket adott volna. Fp. az első állításának igazolására őesküt kinált, melyet alp. elfogadván, egyéb bizonyíték hiányában megítélni s a per kimenetelét ezen perdöntő körülmény bebizonyításától függővé tenni kellett. Alp. azon kifogását, ill. tagadását, h. a váltóra érték nem adatott, birói figyelembe venni nem lehetett, mert jelen pernek alapját nem a keresetben emiitett váltónak köztörvényi uton való érvényesítése képezi, hol az érték elmaradásának kifogására a védelem alapitható. hanem fp. kei-esetének jogalapjaképpen a közte és alp. közt a váltó érvényesítésére nézve állítólag létrejött ama megállapodás szolgál, melynek értelmében alp. a váltóösszeg behajtása czéljából a törvényes lépéseknek idejében megtételére kötelezi magát. Ha e megállapodás csakugyan létrejött, mi éppen az eskü által nyer bizonyítékot, ugy alp. kártérítési kötelessége is kétségbevonhatlan, miután a kibocsátó ellenében tényleg sem ő nem érvényesíthette a váltót, sem annak kellő időben leendő érvényesítésére fp.-t, holott alp. kezei közt volt a váltó, nem figyelmeztette; minth. pedig az érték elmaradásának kifogása azon esetben, ha a fizetési visszkereset a kibocsátó ellen idejében megindittatott volna, váltójogi uton érvényesíthető nem lett volna, mert a váltóformában tett nyilatkozat, tvkintet nélkül az alapul szolgáló jogviszonyra (materialis causaj önmagában kötelező; minth. ekképpen az alp. mulasztásából származott kár mennyisége is — érvényes váltón alapulván — be van bizonyítva (90. febr. 6. 2421.) — Curia: Hhagyja, mert fp. a kérdésben