Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 3. kötet (Budapest, 1893)

202 I. VAGYONJOG. Váltótörvény. 36. §. Fizetés. 42. §. 51. §. Visszkereset. váltóhitelezői minősége, a váltói kapcsolatban álló többi személy irányában, minden esetben — tehát akkor is. ha a váltó utóbb másnak birtokába jutott, de ismét birtokába visszakerült —• az ő eredeti váltói hitelezői minőségét megalapító intézvényesi minősége szerint bírálandó el. Miután pedig az intézvényes kereseti joggal egyedül az elfogadó és kibocsátó ellen birliat. fp.-nek, alp. ellen, aki a váltón mint üres hátirati forgató jelentkezik, kereseti jogot a váltó alapján, már annak tartalma szerint nem érvényesíthet. Eszerint a másodfokú bíróság ítélete, a kereset elutasítására nézve — mellőzve az e tekintetben annak indokolásában felhozott egyéb okok méltatását — a fenti indokokból, fp.-nek a perköltségben lett elmarasztaltatására nézve pedig saját mfelelő indokából, volt hhagyandó. (91. jan. 29. 737/891.) 482. Curia: Az óvás hiánya hivatalból figyelembe nem vehető, mert azt az elfogadó el is engedhetvén, az óvás a váltókereseti jog érvényesítésének lényeges kellékei közé nem tartozik. (92. nov. 30. 325.) 483. Bp. keresk. és váltótsz.: A váltóbirtokos által beadott keresetre hozott sommás végzés alapján az elmarasztalt váltókötelezett ellenében jogot csak maga a jp.-ként fellépett váltóbirtokos szerezvén, ennek joga azon váltókötelezettre, ki mint fizetésre egyetemlegesen kötelezett adóstárs a váltót magához váltotta, át nem száll és a hozott sommás végzés alapján a vele fizetésre egyetemlegesen kötelezett ellenében jogot nem szerez, tehát végrehajtást sem kérhet, hanem őt a váltó beváltása után csupán a váltótörvény 51. §-ában szabályozott jog, t. i. h. ezen szakaszban részletezett czimeken alapuló követelését az irányában váltókötelezettségben álló ellen kereset utján érvényesítse, illeti, miért is folyamodó, mint a kereseti váltó kibocsátója s igy a marasztalt elfogadóval együtt a volt váltóbirtokossal szemben egyetemleges kötelezettségében áll s kérelmével elutasittatik. (90. okt. 24. 58,58o.) — Bp tábla : Tek., h. folyamodó felfolyamodásában beismeri, h. ő a reá engedményezett váltónak kibocsátója ; tek., h. mint ilyen a volt váltóbirtokos (pesti magy. keresk. bank) irányában az ennek részére egyedül elmarasztalt elfogadóval egyetemleges fizetési kötelezettségben állott; tek., h. a váltókövetelésre nézve felfolyamodó és a marasztalt elfogadó közt fennforgó viszony, illetőleg az őt a váltó kifizetése folytán a marasztalt elfogadó ellen netán megillető visszkeresethez való jog csak külön per utján hozható tisztába; tek., h. erre nézve külömbséget nem tesz, h. a volt váltóbirtokos követelését felfolyamodóra engedményezte, mert a váltóbirtokosnak követelését felfolyamodó, mint váltókötelezett kifizetvén, a váltóbirtokosnak követelése mszünt és az anyagi jog szabályai szerint felfolyamodóra, mint volt adósra joghatályosan engedményézlietö nem is volt; tek., h. az 1881 : LIX. t.-cz. 13. §-a az engedménynek csak alaki kellékeit szabályozza, és igy azt a kérdést, volt-e helye az engedménynek, az anyagi jog szerint vagy sem ? nem érinti; a tábla az elsőbiróság végzését hhagyja. (90. decz. 30. 8830.) — Curia: A felfolyamodás visszautasittatik. (91. máj. 5. 496. P. T. XXIII. 1.) 484. Bp. tábla: Fp. a kereseti váltónak kibocsátója lévén, a váltó lejáratkori biitokosával a fejérmegyei takarékpénztárral szemben visszkereset alatt állott előző volt; midőn tehát a váltót magához váltotta, azon váltójogi kötelezettségnek tett eleget, mely őt a V. T. 7. §-áról fogva terhelte, és a váltónak az elfogadó, illetőleg ennek elhalálozása folytán jogutódának késedelme következtében magához váltása alapján az elfogadó, illetőleg ennek örököse ellen önálló jogokat van hivatva gyakorolni, ehhez