Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 3. kötet (Budapest, 1893)

198 I. VAGYONJOG. Váltótörvény, jára vezetne, mi anyagi jogunk álláspontjával ellenkezik. Ez okból fp. ke9. §. reseti joga elismerendő s alp. a fp. által elfogadó helyett kifizetett összeg Forgatmány, fele részének s a járulékoknak mfizetésére kötelezendő volt. (90. ápr. 1. 89) — Guria ; Hhagyja. (91. jan. 14. 880/90. Dt. XXIX. 234) 472. Bp. tábla: Alp.-nek az a kifogása, h. fp. a kereseti váltónak nem tvszerü birtokosa, h. tehát annak alapján kereseti joggal nem bir, nem vehető figyelembe, mert a váltó hátlapján előfordult forgatmányok kitörülvelévén s igy azok a VT. 36. §-a szerint a váltóbirtokosi minőség mbirálásánál mint nem létezők tekintetvén, fp. mint a kereseti váltó szerinti rendelvényes mutatkozik a váltó törvényes birtokosának és mert különben is fp. a váltón utolsó forgatmányosként szerepelt K. J.-nak visszkereseti kötelezettség alatt álló előzője lévén, őt a váltóbirtoklás alapján a fizetés köcetelhetésére jogosítottnak kell tekinteni azért, mert ez a körülmény azt a vélelmet állapítja meg, h. visszkereseti kötelezettsége alapján váltotta magához. De nem volt figyelembe vehető alp.-nek az a további kifogása sem, h. miután ő a váltóban kitett összeget az annak hátlapján első forgatmányosul jelentkezett »gazdák és iparosok általános hitelszövetkezete kecskeméti fiók-telepe« czégnek 1890. febr. 7-én kifizette, a váltó szerint vállalt kötelezettség alul nemcsak alp., hanem fp. is szabadult, annak alapján tehát alp. ellenében sem fp.. sem más által követelési jog nem formálható, mert igaz ugyan, h. akkor, midőn alp. mint kibocsátó a váltóban kitett összeget a fent nevezHt czégnek kifizette, a váltókötelezettség alul peres felek mindegyike mindenki irányában szabadult, de mert alp. a váltót ezután saját beismerése szerint istovább adta s igy ismét foigalomba hozta és mert fp. alp.-nek saját beismerése szerint is kénytelen volt a kereseti -váltót a továbbadás folytán előállt harmadiknak kifizetni: fp.-nek mint rendelvényesnek visszkereseti joga újra feléledt s irányában alp. mint kibocsátó a váltótv. 7. és 9. §-a értelmében a váltó kifizetéseért váltójogi felelősséggel tartozik — Curia : Hhagyja, mert alp. azt, h. miután a kérdésben levő váltót annak lejáratkori birtokosától beváltotta, ezáltal mint kibocsátó váltói kötelezettségének mfelelt, miután a váltónak azon későbbi birtokosai, akik annak birtokába már azután jutottak, h. azt alp. kifizetvén, magára ruháztatta és saját szavatosság nélküli forgatmányával tovább adta, mint a váltónak az óvás felvétele utáni forgatmányosai, a V. T. 14. §-a szerint már csakis előzőik jogaiba léptek s e szerint a fp. is alp.-iől, mint kibocsátótól, a váltókövetelésnek ujlóli kifizetését nem követelheti, hanem kereseti joga egyedül a váltónak elfogadója ellen lehet, fp. irányában kifogásként sikerrel nem érvényesíthető azért, mert fp. a váltónak intézvényese lécén, az általa forgatott váltónak az ő birtokába lett visszajutásával, ugy saját hátiratát, valamint az őt követő hátiratokat a V. T. 55. §-a szerint jogosítva volt kitörülni, ennélfogva pedig az ő váltóhitelezői minősége mint intézvényesé, a váltónak első birtokosaként még az. óvás felvételét megelőző időből mutatkozik igazoltnak és kereseti jogot is az alp., mint előzője ellen, nem utó-forgatmány alapján, hanem az intézvényesi minőségben őt eredetileg megillető jogon érvényesit, a minek folytán alp. ő ellenében, a V. T. 93. §-ához képest, egyedül a váltójogból eredő' vagy oly kifogásokkal élhet, a melyek őt a fp. irányában közvetlenül illetik,, de melyek közé egy harmadik személynek teljesitett fizetés nem tartozhatik; s mert alp. a fp.-nek állított rosszhiszeműségét igazoló ténykörülményeket fel nem hozott, annál kevésbé bizonyitott. (91. decz. 2. 267. M. I. 37G.)