Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 3. kötet (Budapest, 1893)

166 I. VAGYONJOG. Kereskedelmi 410. Curia: A feleknek kölcsönös beismeréséből nyilvánvaló, h. fp. törvény. W. Zs. megbizott közvetítésével alp.-tó'l 200 métermázsa búzát, métermázsá346., 347. §§. ját 6 frt 50 krral számítva megvett s ezen vétel biztosításául alp.-nek 80 írt Rendelkezésre foglalót adott. Az 1888. évi aug. 10-ik napján 1786. sz. a. mtartott előleges bocsátás. szakértői szemle és ugyanaz alkalommal alp. beismerése által pedig bebizonyíttatott, h. az alp. által eladott s fp. által mvett buza zsizsikes volt. s ezen okból fp. annak átvételét mtagadta. Ily körülménypk közt, jóllehet felek közt létrejött szerződésben a buza minősége közelebbről meg nem határoztatott; tekintve mégis. h. az eladó törvény szerint legalább is középfajú és minőségű búzát tartozik átadni, és ezzel szemben nincs törvényes alapja alp. azon érvelésének, h. ö az eladott buza minősége iránt szavatosságot nem vállalt és habár nem bír alappal fp. azon érvelése sem, h. mbizottja a vételt alp.-sel mustra szerint kötötte volna meg, mert az a tény, h. fp. mbizottja a kérdéses búzából kis mennyiséget magához vett, az ügyletet mustra szerinti vételi ügyletté nem minősíti, s igy a fenforgó esetben mustra szerinti vételről szó nem is lehet; mindazonáltal, tekintve egyrészről, h. a vevő minőségileg hiányos árut a K. T. 346. §. szerint átvenni nem köteles, másrészről tekintve, h. fp., beismerése szerint, a mvett búzának hiányos voltáról csakis a czélbavett átvétel alkalmával, midőn a buza tartályának egész tartalma mbolygattatott, szereztek tudomást, és h. alp.-nek sem volt előbb tudomása a buza alsóbb rétegeinek hiányos voltáról, mindezeknél fogva sem fp., sem alp. szerződéstszegő vétkes félnek tekinthető nem lévén, alp.-t sem a foglaló kétszeresének mfizetésére kötelezni, sem a foglaló egyszeresének mtartására feljogositani nem lehetett. (90. szept. 1. 1413.) 411. Curia: Fp. az által, h. alp.-t, az ennek Krakkóba küldött és alp. által neki rendelkezésre bocsátott szalonnának visszaküldésére szólította fel, a szalonna szállítása iránt alp.-sel rákötött vételügylettől, az áru visszaküldésének feltételétől elállott. Az alp. részéről felhivott tanuknak vallomásával pedig az be van bizonyítva, hogy Krakkóból alp. fp.-nek ugyanazt a szalonnát küldötte vissza, a melyet ettől kapott. De fp. által a neki alp. részéről visszaküldött szalonnának az általa alp.-nek szállított szalonnával való ugyanazonossága, a per rendén határozottan tagadottnak nem is tartható, mert fp. az első tárgyaláson az azonosságot egyedül azon okból kifogásolta, mivel a neki visszaküldött szalonna eL volt darabolva, holott ő táblás szalonnát küldött, és az 1890. okt. 2-án tartott tárgyaláson előterjesztett védekezése is csak arra irányul, h. azért nem tartozik az alp. által visszaküldött szalonnát elfogadni, mert az el van darabolva. Be lévén tehát bizonyítva, h. fp.-nek felszólitása folytán alp. ugyanazt a szalonnát, a melyet fp. neki küldött, küldötte vissza felperesnek, beállott az a feltétel, a melyhez kötve volt a vételügyletnek mszüntetése s igy fp.-nek nem lehet kereseti joga a neki visszaküldött árunak vételára iránt oly vétel ügyletből kifolyólag, a mely meg lett szüntetve (stornírozva). A miatt pedig. h. a szalonna nem egészen olyan állapotban, mint a h. azt elküldötte, hanem eldarabolva érkezett vissza, fp. csakis az ennek folytán az áruban bekövetkezett értékcsökkenésért kártérítést követelhetne, erre azonban keresetét ki nem terjesztette, de abból eredhető kárának mennyisége a per rendén kihallgatott szakértőknek idevonatkozó határozatlan véleménye mellett meg sem volna állapitható. Ezek szerint fp. a vételár iránt indított keresetével helyesen lett elutasítva. De alp. viszonkeresetével szintén feltétlenül el volt utasítandó, mert követelését