Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia, a Kir. Itélőtáblák és a pénzügyi közigazgatási biróság döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 2. kötet (Budapest, 1891)

CSALÁDI JOG. Hozomány. L Lfi.: A hozományban való öröklésre az örökösödés ált. szabályai A hozomány szolgálván zsinórmértékül, az azon ágra száll vissza, melytől származott. Wttseakövetelé- (10,852/79. Dt. r. f. XXV. 31.) sére öröklés 2. Bp. tábla: A hozomány visszakövetelésére nézve a vagyon ereddé Beimén jogo- határoz s minth. a feleség halála ntán a férjével nemzett kk. leány is elhalt: sult férj. ennélfogva a hozomány a tves öröklés rendje szerint oda száll vissza, honnan származott, t. i. a feleség anyjára és nem a férje. (21,753/84.) — Curia: Hhagyja. (4111/85. Dt. XIV. 190.) 3. Curia: A hozomány, a mennyiben a szülőktől vagy águkról származása bizonyittatik, ági vagyonnak tekintendő s ennélfogva az abban való tves örökösödés, a házastárs ellenében a szülőket illeti. (83. okt. 23. 21,080. Dt. IX. 349.) A hozomány 1. Curia: Jóllehet a tanuk vallomásából kitűnik, h. felp. a keresetben megtérítésének felsorol* ingókat férje házához hozta, mégis el kellett utasítani felp.-t 4 módja. köböl buza, 4 köböl tengeri és 1 disznó értékének fizetésére irányzott keresetével, mert « hozomány csak oly minőségben követelhető vissza, a melyben átadatott s ebből folyólag az átadott ingók csak akkor követelhetők vissza, ha azok a házassági kötelék felbontása idejében természetben meg voltak, már pedig a kérdéses ingók a férj halálakor nem léteztek és alp. nem vonta kétségbe, h. azok a házasság tartama alatt felemésztettek, A 150 frt készpénzre vonatkozólag pedig azért kellett felp.-t keresetével elutasítani, mert bár a tanuk bizonyítják, h. ezen készpénz a szerzett ingatlanokba beruháztatott, de miután a szerzők nevére nyilvánkönyvileg még be nem vezetett ingatlanok fele felp.-nek tulajdonjogilag átadatott, ez által igényeivel kielégítettnek tekintendő. (89. decz. 12. 3695. J. Sz. II. 146.) 2. Bp. tábla: Felp-nő hozománya, alp. kifogásának elvetése mellett, az alp. férj kezéhez jutott bor értékében volt megitélendő. (24,867/86.) 3. Lfi.: A nő nem követelheti hozomány czimén azon tárgyakat, melyek a házasság tartama alatt szereztettek, habár azok mszerzésére a hozomány egészen v. részben fordittatott is, hn. legfölebb a befektetett hozomány értékének mtéritéséhez lehet joga. (7661/76. Dt. r. f. XVII. 9.) 4—5. Curia: A nő által férje házasságához vitt hozományi ingók visszakövetelését csak annyiban engedhetni meg, a mennyiben a nő halálakor, illetve a házasság felbontásakor, természetben mvoltak és ezen esetben is a kereset első sorban természetbeni kiszolgáltatásukra irányzandó, az érték követelésének csak a kiadás nem teljesítése vagy nem teljesithetése esetén lévén helye. — Curia: 84. ápr. 16. 7694/83. (P. T. VIII. 9.) — Azonos: Lfi. : 78. ápr. 30. 3893. 6. Curia: Készpénzből és ingóságokból álló hozomány csak az esetben követelhető vissza, ha az még természetben mvan, vagy a férj által saját czéljaira költetett, illetve idegenittetett el. (83. okt. 23. 21080. Dt. IX. 349.) 7—12. Curia: A leánynak férjhez menetele alkalmával átadott ezüsts ékszernemüek a nőnek leszármazók s végrendelet nélküli elhalálozása esetében mint hozomány a szülők által a férjtől vissza nem követelhetők, azok nem a férjnek a házassági költekezés könnyítése czéljából adatván át. A bútorokra adott készpénz természetben szintén nem követelhető vissza, a pénzen vásárolt bútorok pedig, még ha azok a házasság tartama alatt el nem használtattak volna is, a nőnek leszármazók nélküli elhalása esetében szintén a túlélő férjre szállanak. Ha a házassági szerződésben a hozó-