Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia, a Kir. Itélőtáblák és a pénzügyi közigazgatási biróság döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 2. kötet (Budapest, 1891)

170 ÖRÖKLÉSI JOG. Végrendeleti felek közt a törvényes öröklési jogot néhai K. M. hagyatékára nézve. Mert Öröklés. Írásbeli végrendelet létezése s annalc tartalma és érvényessége a dolog természeténél fogva rendszerint magával a végrendeleti okirattal bizonyítandó és habár egyáltalában kizártnak nem tekinthető, hogy a végrendeleti okirat elveszése esetében a véletlen elveszés ténye s a végrendeleti okirat tartalma és a törvényes kellékeknek megfelelő szabályossága más perrendszerü bizonyítékokkal bizonyittassék, mindazonáltal jelen esetben a végrendeleti okirat hiányának a végrendeleti tanuk vallomásával valló pótlása ül. a tanuk vallomásai alapján annak meg állapítása, h. örökhagyó érvényes írásbeli végrendeletet hagyott hátra, helyt nem foglalhat, mivel alp. a végrendeleti okirat elveszésének körülményeit sem adta elő s azonfelül a kihallgatott végrendeleti tanuk mindanynyian járatlan, az Írásbeli végrendelet törvényes alaki kellékeit nem ismerő, sőt részben Írástudatlan személyek lévén, vallomásai nem is alkalmasak annak megállapítására, h. az alp.-nél állitóllag elveszett végrendeleti okirat az Írásbeli magánvégrendelet érvényességéhez megkívántató törvényes kellékekkel bírt, alp. főesküjének pedig erre nézve helyt adni éppen nem lehet. (91. febr 11. 4672/90. J. Sz. IV. 491.) Végrendeleti !• Curia : A végrendeleti végrehajtói mbizatásban a hagyatéki vagyon végrehajtó, kezelése iránti mbizatás is benfoglaltnak nem tekinthető. (87. ápr. 29. 2079. Dt. XVIII. 107.) Örökös-neve- Curia: Az 1. sz. a. bizonyítvány s a 2010/878. sz. végrendelet sés. kihirdetési jegyzőkönyv szerint örökhagyó S. Zsigmond 1878. jun. 7-én tett szóbeli végrendeletében halála esetére ugy intézkedett, h. házi ingóságai legyenek S. szül. M. Eleonóráé; h. ingatlan birtokának összes fundus instructusa hagyományai kielégítésére s adósságai törlesztésére adassanak el. és h. összes ingatlan birtoka a halálakori kiterjedésben örök időre tartassék fen. haszonbérileg kezeltessék és 20 részre felosztandó tiszta jövedelméből a mhatározott arány szerint részesittessenek azok az alp.-ek, kiket végrendeletében mnevezett. Továbbra a végrendelkező nem intézkedett. Eme rendelkezésével, a melynek valóságát s alaki érvényességét a felp.-ek immár elismerik, kimerítette az örökhagyó az ő egész hagyatékát, és a felp.-ek fentartott igényével szemben a kérdés csak az, vájjon az örökhagyó a 20 részre felosztandó jövedelmek élvezetére végrendeletileg feljogosított személyeket egyetemes jogutódaiul, örököseiül akarta-e nevezni, vagy nem akarta-e őket csak életfogytiglani haszonélvezőkül tekinteni, ugy, h. az ingatlanok állagát törvényes (oldalági) örököljék, az illetők életfogytiglani haszonélvezetével korlátolt tulajdonjoggal ? Az örökösnevezéshez nem szükséges, h. az örökhagyó azt, a kit örökösének kiván tenni, v égrendeletében kifejezetten örökösének nevezze meg, hanem elégséges, ha az örökhagyónak örökösnevezésre irányuló akarata a végrendeletből egyébként kitűnik. Már pedig az örökhagyó az által, h. összes ingatlan birtokáról, a felp.-ek mellőzésével, csupán a végrendeletben mnevezett alp.-ek javára rendelkezett és ezen alp.-ek halála esetére az ő örököseiket ugyanazon ingatlan birtokból sem kifejezetten, sem más utóörökös nevezésével egy szóval sem zárta ki, ezzel ő érintetlenül kivánta hagyni a törvény ama rendelkezését, mely szerint a végrendeletben mnevezett alp.-ek vagyoni jogai az ő (végrendeleti vagy törvényes) örököseikre fognak haláluk után átszállani. Annak feltevésére pedig, h. az örökhagyó ingatlan birtoka állagára nézve az ő törvényes oldalági örököseit s ezek közt a felp.-eket is akarta légyen örököseivé tenni, nem nyújt a végrendelet