Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia, a Kir. Itélőtáblák és a pénzügyi közigazgatási biróság döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 2. kötet (Budapest, 1891)

ÖRÖKLÉSI JOG. 171 semmi támpontot, sőt az ellen szól már maga a tény, mely szerint az örökhagyó a felp.-eket, noha ők is vérrokonai s törvényes oldalági örökösei voltak, a 20 részre osztandó jövedelmekben sem akarta részesiteni. De a végrendelet, mely a jövedelmek élvezetére hivatott alperesek halála utánra egy szóval sem rendelkezik, kizárja azt a feltevést is, mintha az örökhagyó családi alapitványt szándékozott volna tenni. El kell tehát ismerni, h. az örökhagyó éppen azokat akarta a meghatározott hányadokban egyetemes jogutódaivá, örököseivé tenni, a kiket végrendeletében jogosítottnak nevezett az ingatlanok jövedelmeinek élvezetére a meghatározott hányadokban. Az örökhagyó végrendeletében azon intézkedés, h. ingatlan birtoka örök időkre, fentartassék s haszonbérbe adassék, nem egyéb, mint az örökség felosztását tiltó intézkedés, s csak e tilalom folyományának veendő az, h. az örökhagyó az ő örököseinek hányadrészeit nem az ingatlan birtok állagára, hanem a jövedelmekre vonatkozólag fejezte ki. Az bizonyos, h. ama tilalom, a nemzetgazdaság s közforgalom érdekei által indokolt törvényes gyakorlatnál fogva, örök időkre hatálylyal nem birhat, s hogy az örökösök, miután az örökhagyó halála óta immár közel 10 év folyt le, és az örökhagyó utóörököst, ki az osztatlan állapotot majdan utóörökségkép követelhetné, nem nevezett — jogositva lesznek a vagyonközösség mszüntetését s az osztályt eszközölni. De mindehhez a felpereseknek nem lehet szavuk, mert a fentebbiek szerint ők sem nem örökösei, sem nem utóörökösei az örökhagyónak és ezért keresetükkel elutasitandók voltak. (87. szept. 13. 4620. M. L 166.) 2. Lfi. : Ha a végrendeletben ált. örökös van nevezve, azt a másnak el nem hagyományozott összes hagyatéki vagyonban illeti az öröklési jog azon esetben is, mert ebből még nem következik, h. örökhagyó csak e tárgyakról kivánt volna rendelkezni. (75. febr. 3. 600. Dt. r. f. XIII. 65.) 3. Curia: Ha az örökhagyó végrendeletében akként intézkedik, h. gyermekeinek irányában fenálló tartozását elenyészettnek kívánja tekinteni, ugy a gyermekek alatt az unokák is értendők, ha az ellenkező nem bizonyittatik. (86. jun. 15. 1890. J. 86. 117.) 4. Curia: Határozottnak és szabályszerűnek tekintetett az örökösnevezés e szavakkal: »mostoha leányaim közül az, a ki holtomig ápolni fog<. Az örökösök ily megjelölése feltételt foglal magában. Minth. jelen esetben tényleg az örökhagyó egyik mostoha leányától sem részesült ápolásban, a végrendeleti feltétel be nem következése folytán törvényes öröklésnek van helye. (90. nov. 4. 2946. J. 91. 5.) 1. Bp. tábla: Felp. hivatkozva a végrendelet VIII. pontjára, arra alapította keresetét, h. az I. rendű alp.-t az örökhagyó végintézkedésében az osztályrészből kizárta, és ezen az alapon, illetve a végrendelet IV. pontja alapján, mint az örökhagyó egyik testvérének, t. i. Károlynak most már egyedül jogositott leszármazója, kérte magának megitélni a hagyatéknak fele részét. Jóllehet az örökhagyó végrendeletének VIII. pontjában kifejezetten kijelentette azt, h. az I. rendű alp. >az egyetemes osztályban nem részesülhet*, a végintézkedésnek eme kijelentésével I. rendű alp. kizártnak nem tekinthető, és pedig első sorban azért nem, mert az a kijelentés nyilván ellentétben áll a végrendelet IV. pontjában foglalt ama végakarat-nyilvánítással, melyben az örökhagyó elrendeli, h. vagyona osztassék két részre (Károly és Alajos testvérei szerint), azután a két rész három-három részre, t. i. Károly, Emma és Jozefa, tehát az első alp. részére, s ugy a másik Végrendeleti öröklés. Örökös-nevezés. A végrendelet tartalmának értelmezése.