Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia, a Kir. Itélőtáblák és a pénzügyi közigazgatási biróság döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 2. kötet (Budapest, 1891)

ÖRÖKLÉSI JOG. 169 jogosítva ezen közös végrendelettől eltérőleg a közös tulajdont képező Végrendeleti vagyonból őt illető részről, külön intézkedni. Mert ő, midőn hagyatékáról öröklés, öröklési szerződésben rendelkezett, elvesztette azon jogát, h. azon vagyonról, Közös végmelyet a szerződésben férjének vagy harmadik személynek hagyott, halál- rendélet. esetre rendelkezzék, h. az öröklési szerződésben férje vagy harmadik személy (1876:XVI. t. javára tett intézkedéseket visszavonja, mszüntesse, vagy azoknak akár minő- cz. 13. §.) ségén. akár összegén, akár kezelési módján még férje halála után is egyoldalulag változtatást tehessen, ezt csak szerződő házastársával együttesen, közös megállapodás folytán tehették volna. Ennélfogva a keresetbe vett ingtl.-okat a B) a. végrendelet alapján megitélni kellett. Curia: Hhagyja. mert: tek., h. T. J. és M. házasfelek az 1860. jun. 24-ik illetve 1862. máj. 25-iki közös végrendeletüket világosan visszavonhatására való jogról kölcsönösen lemondottak, azonfelül pedig ama kikötés által, h. végintézkedésük általában csaJc mindkettőjük halála után lépjen életbe, a túlélő fél javára akkori összes vagyonuk holtiglani haszonélvezetét tartották fenn s igij nem csupán harmadik személyek javára intézkedtek, de különösen egymást is előnyben részesítették, a kérdéses közös végrendelet tartalmánál fogva öröklési szerződésnek tekintendő. (88. ápr. 17. 5737/87. Ü. L. 88. 19.) 5. Lfi : Midőn a házastársak közös végrendeletben minden vagyonukat gyermekeiknek hagyják, csak a holtiglani haszonélvezetet kötik ki: az egyik házastárs elhunyta esetén a másik házastárs nincs jogositva vagyonáról intézkedni. (76. máj. 15. 4125. Dt. r. f. XVI. 19.) 6. Bp tábla : A házassági szerződéssel ellenkező végrendeletet egyik szerződő fél sem tehet. (91727/85.) 1. Curia : Alp. a hagyatéki tárgyalás alkalmával is vitatta végren- öröklés eldeleti örökösödési jogát és a végrendelet tételénél jelen volt T. János tanú- veszett végrenvallomását birói mgyőződést keltő módon támogatja: a) N. Jakab és S. delet alapján. Taczó tanuk vallomása, kik az örökhagyó végrendeletét a község ládájában látták, olvasták s tartalmáról mgyőződést szereztek; b) D. Antal tanú vallomása, ki az örökhagyónak községi pecséttel lezárt végrendeletét szintén látta; c) T. tanúnak 3 •/. a kérdő pontok 2. a)-ra adott igenlő felelete, mely szerint az örökhagyó a kérdéses végrendeletet hátrahagyta, vagyis h. ama végrendelete halála után is létezett; d) azon körülmény, h. a többi oldalági törvényes örökösök alp. javára lemondtak minden öröklési igény érvényesitéséről s ebből fenforgó viszonyok közt következtetni kell, h. ők is tudomással birtak a végrendelet létezéséről és annak az alperes javára szóló tartalmáról s végre é) az a tény. h. felp. 19 évig hallgatott öröklési igényével és alp.-t a hagyaték kizárólagos birtokában tűrte ; arra pedig. h. a végrendelet hátrahagyásáról és alp.-nek örökössé lett kinevezéséről nincs tudomása, a viszonválaszilag kinált főesküt el nem fogadta, stb. (86. decz. 7. 3666. Dt. XVI. 202.) 2. Curia: Alperes azt adta elő, h. 1884. jan. 25-én elhalt örökhagyó K. M. szóbeli végrendeletet tett és őt nevezte általános örököséül, majd ismét hogy a végrendelet Írásbeli magánvégrendelet volt s azt az örökhagyó megőrzés és jogainak érvényesítése végett neki adta át, azonban az Írásbeli végrendelet nála »eltévelyedett <. miért is ő azt előmutatni nem képes, de az elveszett végrendeleti okirat tartalmát és érvényességét a végrendelkezésnél jelen volt tanukkal és saját esküjével kívánja bizonyítani és ez alapon kérte az örökhagyó hagyatékára végrendeleti öröklési jogát megállapítani. A tábla alp. ezen igényének mellőzésével, helyesen állapította meg peres