Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia, a Kir. Itélőtáblák és a pénzügyi közigazgatási biróság döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 2. kötet (Budapest, 1891)

168 ÖRÖKLÉSI JOG. Végrendeleti Kuláné még életben van és perbe nem vonatott, indokoltnak nem találtatik öröklés. s az elöljáró tszék érdemleges itélethozására utasittatik. Indokok : A törvény Közös vég- sehol sem tiltja, h. oly esetekben, minő a jelenlegi is, midőn házastársak végrendelet, rendelkezése ugyanazon iratban foglalva van, a törvényes örökösök mindaddig, (1876: XVI. t. mig az e9yik vaffH másik házastárs életben van, a végrendeletet meg nem cz. 13. §.) támadhatják, és épp ugy nem akadályozhatja a végrendelet érvényes vagy nem érvényes voltának kimondását azon körülmény, hogy a még életben levő végrendelkező házastárs perbe nem vonatott; ennélfogva a neheztelt e.-bírósági Ítéletet mváltoztatni és az eljárt bíróságot érdemleges Ítélet hozatalára utasítani kellett. (88. decz. 28. 5737. sz.) Curia: A táblának ítélete, a mennyiben a kereset M. Kula lui Száva hagyatékára nézve elbirálhatónak kimondatik, hhagyatik, a mennyiben azonban ez M. Kulánéra is vonatkozik, mváltoztatik s e részben az e.-bíróság ítélete hhagyatik. Indokok: M. Kula lui Száva hagyatékára vonatkozólag a tábla ítélete az abban felhozott indokoknál fogva volt hhagyandó annál inkább, mert a közösen alkotott végrendelet mtámadására azok, kik az által magukat sértve érzik, a másik végrendelkező életében is jogosítva vannak, a mennyiben az egy okiratban foglalt közös végrendelet tulajdonképp két végrendeletet tartalmaz, minélfogva attól, ki a két végrendelkező' valamelyikének intézkedésében megnyugodni nem akar, nem vonható meg a jogosultság, h. azt a másik végrendelkező' társ életében meg ne támadhassa, ehhez képest tehát, tekintettel arra, h. M. Kula végrendelete által érdekelt felek közül a hozandó ítélet azok jogaira, kik a perben nem állanak, befolyással nem lehet, a táblának ítéletét az elhalt M. Kula végrendeletére nézve helyben kellett hagyni. Ellenben nem lehetett felp.-ek keresetét megállapítani M. Kula nejének végrendelkezése ellen, mert ő még életben van s ez oknál fogva az e.-biróság ítélete, mely szerint felp.-nek ez iránybani keresetének hely nem adatott, volt hhagyandó. (90. máj. 8. 7017/89. J. Sz. III. 121.) 4. Bp. tábla: Néh. T. J. és neje T. szül. P. M. által közösen alkotott kül- és belkellékekre nézve a felek által is érvényesnek elismert NB) alatti végrendeletben, örökhagyók közös akarattal és visszavonhatlanul hagyományozták a jelen Ítélet intézkedési részében felsorolt ingtl.-okat, egy a szerb patriarcha és görögkeletü karloviczi érsek igazgatása és kezelése alatt mindkettőjük halála után létesítendő »T. J. és M.« czimü alapítványt, mely végrendeletet örökhagyók 1862. máj. 25-én újólag megerősítették azzal a kölcsönös kijelentéssel, h. az mindkettőjüknek utolsó akaratát tarlalmazza s azt haláluk után változatlanul valósittatni is kívánják. A T. házastársak ezen közösen alkotott végrendelete, tekintve, h. abban a visszavonltatlanság mindegyik végrendelkező házastárs által kimondatott s azon nyilatkozatukat későbben is közösen és kölcsönösen megerősítették ; tek., továbbá, h. törvényeink szerint a házastársak öröklési szerződésben harmadik személyek javára is rendelhetnek örökrészt vagy hagyományt, örökségi szerződést képez, mely mint szerződés csak a szerződő felek mindegyikének közös akaratnyilvánítása által változtatható meg, de egyoldalulag egyik házastárs által, akár a másik házastárs életében, akár annak halála után. meg nem szüntethető és meg nem változtatható. Az öröklési szerződés jogi intézményének ezen alapelveiből következik, h. néh. T. M., a ki férje halála után, az érintett szerződésszerű közös végrendelet alapján, az egész közös vagyonnak birtoklásába lépett, s azt haláláig haszonélvezte, később férje elhunyta után nem volt