Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia, a Kir. Itélőtáblák és a pénzügyi közigazgatási biróság döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 2. kötet (Budapest, 1891)

ÖRÖKLÉSI JOG. 167 társ javára tett intézkedések pedig a kiváltságos végrendeletek sorába nem Végrendeleti tartoztak. Az 1876 : XVI. t.-cz. 37. §-a értelmében az ezen törvény életbe öröklés, lépte előtt kelt végrendelet érvénytelen, ba az az ezen t.-cz. 32. §-ában foglalt Az 1876: XVI. kellékeknak mfelel ugyan, de a 37. §. a), b) és c) pontjaiban foglalt valamely t.-cz. életbekellék fen nem forog. (49,933/84. Dt. XIII. 323.) lépte előtt al3. Bp. tábla: A végrendeletek alaki kellékeiről szóló 1876 : XVI. t.-cz., kotott végrenannak 36. §-a értelmében, 1876. jul. 1-én lépvén életbe, az 1876. jul. 2-án deletek alaki elhalt néhai V. Dánielnek 1876. jun. 26-án kelt végrendeletére nézve az kellékei. emiitett t.-cz. 37. §-ának a) pontja értelmében nem az 1876 : XVI. t.-cz., {36—38. §§.) hanem a korábbi törvények voltak alkalmazandók, miután pedig a végrendeletet aláiró négy tanú közül V. Ádám. V. Sándor, a végrendelet alkotásánál V. Ádám és V. Sándor tanú vallomása szerint együttesen voltak jelen, és arra nézve, h. végrendelkező a végrendelkezésre szellemileg képtelen állapotban lett volna, V. Sándor tanúnak vallomásával tanusitott tényekkel is ellentétben álló előadásán kivül, felp. semmi figyelembe vehető bizonyitékot nem szolgáltatott, ez okból a felp. által mtámadott végrendeletet a köteles részt nem érintő részében feltétlenül érvényesnek kimondani, és felp.-t a kötelesrészt mhaladó igényeivel feltétlenül elutasítani kellett. (90. febr. 6. 5763/89. J. Sz. II. 321.) 1. Curia: Ha az utóbb kelt fiókvégrendelet valamely alapitvány iránt Fiókv<'grenujólag kimerítően és önállólag intézkedett, akkor az alapítványi javadalom delet. felett támadt peres kérdés, a mennyiben a fiókvégrendelet a végrendeletnek intézkedéseit nem tartotta fenn és ezektől eltért, az utóbbi keletű fiókvégrendelet, mint későbbi önálló végintézkedés alapján bírálandó el. (86. febr. 24. 3673/85. Dt. XIV. 113.) 1. Curia: Az 1876 : XVI. t.-cz. 32. §-a a házastársaknak egymás javára Közös végintézkedő végrendeleteit kiváltságos végrendeletek közé sorozza, s azok érvé- rendelet. nyességéhez elegendőnek tartja, ha az örökhagyó házastárs által sajátke- (1876: XVI. t. züleg irva és aláírva vannak. Ugyanezen törvény az 1876. jul. 1-je előtt ez. 13. 32. 57. tett végrendeletekre nézve pedig akképp intézkedik, h. az ily korábbi vég- §§•) rendeletek, ha különben az uj törvény rendelkezéseinek meg nem felelnek, csak a 37. §. a. b. c eseteiben érvényesek, miből a contrario az következik, h. a korábbi végrendeletek, ha az uj törvény rendelkezéseinek mfelelnek, érvényesek. Tek. már most, h. örökhagyó Csepcsányi szül. Zarkóczy Emma, a férje javára 1866. decz. 2-án alkotott G. alatti végrendeletét a felhívott 32. §. kívánalmához képest sajátkezüleg irta és aláirta, ezen végrendeletnek érvényessége azon okból, mert a korábbi törvények házastársak között kiváltságos végrendeletet nem ismertek, annál kevésbé támadható meg, mivel az 1876. XVI. t.-cz. nem állítja fel szabályul azt, h. az 1876. jul. 1-je előtt tett keletkezésűk idejében fennállott törvények szerint érvényeseknek kellett lenniök, miről különben mint önálló törvénynek okvetlenül intézkedni kellene. (85. decz. 11. 4015. P. T. XI. 17.) 2. Curia: Az 1876. évi XVI. t.-cz. hatálybalépte előtt, habár közös végrendelet alakjában kötött örökösödési szerződés külkellékek hiánya miatt meg nem támadható, mert annak érvénye az akkor hatályban volt jogszabályok értelmében alakszerűséghez kötve nem volt. (87. ápr. 27. 6211/86. P. T. XIV. 19.) 3. M.-vásárhelyi tábla: A kir. törvényszék idézett ítéletének mváltoztatásával felp.-éknek keresetükkel azon okból lett elutasítása, mert özvegy M.