Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia, a Kir. Itélőtáblák és a pénzügyi közigazgatási biróság döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 2. kötet (Budapest, 1891)

ÖRÖKLÉSI JOG. 165 ki a magánvégrendeleti tanúskodásból és közjegyzővel együtt 4 tanú Végrendeleti «lőtt jelentette ki az örökhagyó teljes öntudattal azt, h. az általa előttük öröklés, sajátkezüleg aláirt okiratok az ő végakaratát tartalmazzák. Ennek tanusi- Közvégrendetásául ama végrendeletek el vannak látva a záradékkal is, és felp.-ek vég- let. iratuk 5. lapján elismerik, h. e záradék utolsó tételei, melyek az örök- (1876: XVI. t. hagyónak a tanuk előtt tett nyilatkozatára s aláirására vonatkoznak, e tanuk cz. 21-26. §§.) által vannak az okiraton bizonyitva. Ezzel szemben felp.-eket terhelte az ellenbizonyítás, de ez nekik csak annyiban sikerült, a mennyiben alp. beismerésével s a végrendeleti tanuk vallomásával bebizonyították azt, h. e tanuk az ügymenet egész folyama alatt — ugy mint ezt a közjegyzői törvény 82. §-a mkivánja — nem voltak folyton jelen. Annak ellenkezőjét azonban, mit az 1876 : XVI. t.-cz. 5. §-a a magánvégrendeletek érvényesítésére mkiván, ők nem bizonyították, mig a per folyamán eskü alatt kihallgatott végrendeleti tanuk vallomásával be van bizonyitva az, h. az örökhagyó e végrendeleteket előttük saját végakaratának nyilvánitotta és sajátkezüleg aláirta. Ily körülmények közt az »és« szónak a záradékba tett beszúrása, szemben azzal, h. ama záradék az »és« szó nélkül is mfelel az 1876 : XVI.-t.-cz. 5. §-ának, nem bir semmi jelentőséggel; és a közjegyzőnek vitatott érdekeltsége is csak akkor birna jelentőséggel, ha a többi három tanúnak eskü alatt tett vallomása nem volna lényegileg egybehangzó. A mi pedig felp.-éknek a végrendeletek belkellékei szempontjából, a végrendelkező személyi képességére vonatkozólag felhozott kifogásait illeti, ezek az e.-birósági Ítélet indokolásában kifejtettek szerint nemcsak bizonyitva nincsenek, hanem a per folyamán mczáfolva is lettek, stb. A jelen perben hozott három birósági Ítéletek közlendők az illetékes közjegyzői kamarával, mert — — közjegyzőnek az 1874 : XXXV. t.-cz. 64. s 82. §-aiba ütköző eljárása, a közjegyzői felelősség és közhitelesség érdekében okul szolgálhat az ellene indítandó fegyelmi eljárásra. (86. máj. 7. 129. Dt. XIV. 194.) 7. Bp. tábla: Felp.-ek keresetükben az örökhagyó által alkotott végrendeletet kül- és belkellékek hiányából támadták meg, azt állítván, h. az 1881. márcz. hó 5-én alkotott végrendeletből, az 1876. évi XVI. t.-cz. 5. §-ához előirt záradék hiányozván, az az 1881. július 3-án Rehák Lukács kir. közjegyző által felvett jegyzőkönyv alapján sem emeltethetett közjegyzői okiratra különösen azért, mivel a fentidézett törvény 23-ik §-a szerint azon végrendeleteknek is, melyek a kir. közjegyzőnek átadatnak, az 1—5. §§. kellékeivel ellátva kell lenniök, másrészt pedig a kérdéses végrendelet érvénytelen azért, mert végrendelkező végakaratának alkotásához mkivántató szellemi képességgel nem birt. Tek., azonban, h. az 1881. jul. 3-án 265V2- sz. a. kelt s a kir. közjegyző által felvett jkönyv tartalmából világosan kitűnik, h. végrendelkező az 1881. márcz. 5-én általa alkotott és sajátkezű aláírásával ellátott nyilt Írásbéli végrendeletét a közjegyzőnek e czélból előhívott két ügyleti tanú előtt oly végből nyújtotta át, h. a közokirat minőségével ruháztassék fel, és h. az eljárt közjegyző a közjegyzői okiratra nézve előszabott kellékeken felül az 1874. évi XXXV. t.-cz. 83-ik §-ában előirt szabályokat pontosan mtartotta, ennélfogva külkellékek hiányából a végrendeletet érvényteleníteni annál kevésbé lehetett, mert azt, h. a közjegyzői okiratra emelés czéljából átnyújtott végrendeletnek záradékkal ellátva kell lennie, sem az 1874. évi XXXV. t.-cz.. sem pedig az 1876. évi XVI. t.-cz. nem rendeli. (85. január 28. 50,598/84. sz.)