Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia, a Kir. Itélőtáblák és a pénzügyi közigazgatási biróság döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 2. kötet (Budapest, 1891)
164 ÖRÖKLÉSI JOG. Végrendeleti 1874: XXXV. t.-cz. 25. §. rendelete szerint, a kir. jbgok a közvégrendeletek öröklés. felvételénél a bíróságokra nézve fenálló szabályok szerint kötelesek eljárni, Közvégrende- ezek szerint jelesül az 1874. okt. 15-én kelt kir. igazságügyministeri rendelet let. által közzétett ügyviteli szabályok VII. fejezete értelmében — mely pedig a (1876:XVI.t. 265. §-a szerint a kir. jbgoknál is alkalmazást nyer —, ha oly birói cselekor. 21-26. §§.~) mény teljesítésének szüksége merül fel, mely a bíróság hivatalos helyiségén kivül végzendő, ez csakis birói kiküldetés által foganatosítható. Tek. pedigr h. a fenforgó esetben az alp.-ek beismerése, de a megtámadott végrendeletről felvett okirat tartalma által is, azon keresetlevélbeli állítás bizonyítottnak veendő, h. a C. alatti végrendeletet az albiró a hivatalos helyiségen kivül és birói kiküldetés nélkül vette fel; tek. továbbá, h. a közvégrendelet érvényességét a törvény az annak alkotására előirt szabályok megtartásától teszi függővé : egymaga tehát a fentebb jelzett szabálytalanság elegendő alapul szolgál arra, h. a többször idézett C. alatti végrendelet érvénytelennek tekintessék. (86. decz. 9. 3663. M. I. 6.) 5. Curia: Az 1874. XXXV. t.-cz. 82. §-ában emiitett ügymenet alatt a dolog természetéhez képest, sőt az emiitett t.-cz. 74. §. értelmében is, csak az ügylet jogi alkatelemeit képező jogcselekmények értendők és igy a törvénynek teljesen mfelel az, ha a végrendelet tételénél az ügyleti tanú a távollétében szerkesztett okirat felolvasásánál és akkor, midőn a végrendelkező arra nyilatkozik és az okiratot aláírásával vagy kézjegyével ellátja, jelen van, az pedig, h. B. V. végrendeletének tételénél az ügyleti tanuk mind a végrendelet felolvasása, mind az arra tett nyilatkozat tétele, mind az aláírás alkalmakor jelen voltak, B. B. tanú vallomása is bizonyítja. (91. márcz.. 3. 5588/90. Ü. L. 91. 22.) 6. Curia: Az örökhagyó kérdéses végrendeletei közvégrendelet erejével nem birnak az e.-birósági ítéletnek a közjegyző szabályellenes eljárására vonatkozólag kifejtett s az 1874 : XXXV. t.-cz. 82. §-ára alapított indokolásánál fogva. Áll ugyanis az, h. az idézett törvény 82. §-ának a közvégrendeletek felvétele körüli eljárást szabályozó egyes pontjai egymással szorosan összefüggve s egymástól elválaszthatlanul egy egészet képeznek. Amit abban az a) pont rendel, h. t. i. a végrendelkező személyesen jelentse ki végakaratát a közjegyző előtt: az egyik lényeges mozzanata annak az ügymenetnek, a melynek egész folyama alatt kell, h. két tanú vagy egy másik közjegyző legyen folyton jelen ugyanazon §. b) pontjához képest. Elengedhetlenül szükséges tehát, h. a két tanú is, illetőleg a másik közjegyző is, magától a végrendelkezőtől szerezzen magának tudomást a kijelentett végakaratról. így érti az ügymenet egész folyamát az idézett közjegyzői törvény 75. §-a is; és az bizonyos, bogy a 82. §. a közokiratokra nézve az előző 6. fejezetben mszabott kellékeknél még szigorúbb kellékeket kíván. Nincs ugyan kizárva ezzel az, h. a végrendelkezni szándékozó tanuk nélkül is előlegesen értekezhessen a közjegyzővel és a közjegyző készíthesse elő az ügymenetet, de ilyenkor is elengedhetlenül szükséges, h. a végrendelkező két tanú vagy egy másik közjegyző jelenlétében jelentse ki végakaratát és h. a végrendelet a két tanú illetőleg a másik közjegyző jelenlétében felolvastassék. A közjegyzői törvény 68. §-a azonban, hivatkozva egyebek közt a 82. §-ra is, megengedi, h. a hiányos közvégrendelet esetleg érvényes magánvégrendeletnek tekintethessék. Az örökhagyó B. Imre kérdéses végrendeletei pedig érvényes magánvégrendeleteknek tekintendők. Ugyanis : A közjegyzőt a törvény nem zárja
