Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia, a Kir. Itélőtáblák és a pénzügyi közigazgatási biróság döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 2. kötet (Budapest, 1891)

ÖRÖKLÉSI JOG. 163 a jegyzőkönyvben) foglaltassék. a megtámadott végrendeletet magában fog- Végrendeleti laló jegyzőkönyvben sem ezen bizonyítás,' sem a fölebbi megjegyzés nem öröklés, foglaltatik, a végrendelet érvénytelensége kérdésében a másodbirósági Ítéletet Közvégrende•ezen okokból . . . hhagyni kellett. (84. ápr. 30. 7082/83. P. T. VIII. 12.) let. 3. Curia : Tek., h. felp. az F. alatti végrendeletet keresetileg az okból (1876: XVI. t. is kérte érvényteleníteni, mivel annak felvételénél az 1874: XXXV. t.-cz. 80. cz. 21-26. §§.) %. rendelete figyelmen kivül hagyatott, a mennyiben t. i. a végrendelkező nevét nem a tanuk egyike, hanem a végrendeletet felvevő bírósági tag irta alá ; mely tény magával a hivatalt F. alatti okirattal teljesen bizonyítva van : az ily, egyik lényeges alaki kellékben szűkölködő okirat tehát az 1874: XXXV. t.-cz. 68. és 82. §-ai értelmében közokirat erejével nem birván, az 1876: XVI. t.-cz. 21. §. értelmében alkotott érvényes végrendeletnek sem tekinthető. Özv. H. Dávidné N. Rebeka E. alatti végrendeletét illetőleg azonban a másodbiróság ítélete találtatott helybenhagyandónak : mert felp. keresetlevelében ezen végrendeletet csakis az okból kérte bíróilag érvénytelennek kimondani, mivel a végrendelet felvételénél tanú minőségben alkalmazottak a végrendelet fejezetében megnevezve nincsenek, és h. a tanuk •egyszerre és folytonosan nem voltak jelen, s a végrendelkezésről felvett okiratot is csak utólagosan irták alá és mivel az örökhagyó nem saját, hanem idegen vagyonról rendelkezett. Felp. előbbi állítása azonban ugy magával a végrendelettel, mint a per során általa felhívott és kihallgatott végrendeleti tanuk vallomása által határozottan megczáfoltatott, minth. a most említett tanuk egybehangzólag arról tesznek bizonyságot, h. a végrendelkezésnél együttesen és folytonosan jelen voltak s az okiratot is az örökhagyó lakásán irták alá, a végrendeleti tanuknak az okirat fejezetében meg nem nevezése pedig nem oly szabálytalanság, mely az okirat érvénytelenségét vonná maga után (1874 : XXXV. t.-cz. 68. §.), különben is az okirat külalakját illetőleg a jbgok a bíróságokra nézve fenálló szabályokat alkalmazhatják. (84. decz. 18. 3494. P. T. IX. 18.) 4. Curia: Felp. a szatmárnémeti kir. jbg egyik albirája által felvett végrendeletét érvénytelennek nyilvánítani s érintett kiskorú gyermekei törvényes öröklési, esetleg saját javára törvényes osztályrészhezi jogát megállapítani az alapon kérte, h. először az örökhagyó lakhelyén kir. közjegyző létezik s ez működésében akadályozva nem volt, az 1874: XXXV. t.-cz. 25. §-a szerint tehát az albiró éppen nem. de a kir. járásbiró sem volt jogosítva a közvégrendeletet felvenni, másodszor: mert a végrendelet felvételénél az előirt eljárási szabályok meg nem tartattak, a mennyiben az aljárásbiró, a végrendelet felvételét minden bírói kiküldetés nélkül eszközölte, végre harmadszor : h. az aljárásbiró, a végrendeleti örökösökkel való sógorsági összeköttetésnél fogva, az eljárásban részt sem vehetett volna. Ezen három érvénytelenítési ok közül az első és harmadik az alsó bíróságok okolásában kifejtetteknél fogva tarthatlanoknak helyesen mondattak ki, azonban már a második érvénytelenítési ok létjogosultsága mbirálásánál az alsóbb fokú bíróságok téves szempontból indultak ki: mert még ha tekinteten kivül lehetne is azt hagyni, h. aljárásbiró, mint önálló biró az 1871: XXXI. t.-cz. 2. §. világos rendelete értelmében csak oly ügyekben járhat el, melyeket a Járásbiró hozzá utal, vagy midőn akadályoztatás esetében ezt helyettesíti, minden kétségen felül áll, h. a szóban forgó végrendelet jelvételénél, a törvény •erejével biró szabályok által előirt eljárás rátartva nem lett. Ugyanis, az